Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének

RÉ 372

Énekeskönyvünk dicséretének szövege – Precatio ad Deum Spiritum Sanctum ante sacram Contionem felirattal – 1560–1561-ben, Huszár Gál első énekeskönyvében jelent meg, s későbbi kiadások tanúsága szerint Huszár Gál saját verse. Ahogy azt az első kiadásban az ének címe jelzi, funkciója szerint prédikáció előtti ének, könyörgés a Szentlélekhez. Nemcsak a protestáns énekeskönyvek állandó darabja, hanem a legkorábbi, az 1602–1615 között nyomtatott unitárius énekeskönyv is tartalmazza, és a 17. századi katolikus énekeskönyvekben (Petri András kéziratos énekgyűjteménye 1630–1631, Cantus catholici 1651, 1675, Kájoni János: Cantionale catholicum 1676, 1719) is helyet kapott. Liturgikus funkcióját, a prédikáció előtti helyét valamennyi felekezetnél megtartotta. A verset teljes terjedelmében, csekély igazítással tartalmazza énekeskönyvünk. (Mivel ezek az igazítások elenyészőek, érdemes lenne megfontolni, hogy valóban szükségesek-e. Például az első versben Huszár Gálnál az ő világát, ma fénylő világát.)

A szöveghez Huszár Gál énekeskönyvében sem kottát, sem nótajelzést nem találunk. A 17. századtól a protestáns énekgyűjtemények a Járuljunk mi az Istennek szent Fiához (287) verset adják tételünkhöz nótajelzésként, amit a hagyomány szintén Huszár Gál szerzeményének tart, bár a tudomány ezt még nem bizonyította tényszerűen. Énekünk első kottás feljegyzését a katolikusok első énekeskönyvében, az 1651-ben, Lőcsén kinyomtatott Cantus catholiciben találjuk. Ez a dallam a mai református énekeskönyvi forma közeli variánsa, és elterjedését, népszerűségét az is bizonyítja, hogy egy, a 18. században keletkezett erdélyi katolikus kézirat (az úgynevezett Deák–Szentes kézirat) is ezt a dallamalakot közli. Református énekeskönyvekben csak a 18. században kapunk kottát Huszár Gál verséhez, de ez a dallam már megegyezik a mai énekeskönyvünkben közölt változattal. Azt, hogy ez a református dallamforma is élő tétel volt, Kiss Lajos szlavóniai református népénekgyűjtése is megerősíti, hiszen Harasztiból az énekeskönyvünk dallamának egy szép, díszített változatát gyűjtötte fel. Magának a dallamnak mindkét dokumentált formája (a katolikus és a református is) egykorú a szöveggel, azaz a 16. században keletkezett, bár stílusa nem a 16. századi „modern” dallamokat idézi, inkább a középkor ízét, kifejezésmódját érezhetjük benne. A vers és a dallam plasztikus illeszkedése is segíti énekünk népszerűségét, gyülekezeteink nagyobb része 1560-tól napjainkig használja, szereti Huszár Gál énekét.

Papp Anette

Hasonló anyagaink