Batizi András tíz versszakos éneke mint egy himnikusan zengő óda magasztalja a Szentlélek Úr Istent. A latin Veni Sancték kissé tárgyilagos hangneme módosul magas hőfokú költészetté e magyar változatban. Lehet-e ennél szenvedélyesebben sóvárogni?
            Töltsd bé siralmas szívünket 
            Mennyei nagy örömmel.
            Jövel, mi lelkünknek 
            Édes vendége!

Az ének pontosan rögzíti a Vigasztaló státuszát:
            Te vagy bizony örök Isten,
            Ki Atyától s Fiútól
            Mindörökké származol.

De azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy ő az Atyára és a Fiúra mutat:
            Világosíts meg minket,
            Hogy az Istennek igéjét
            Hallhassuk és érthessük!,

valamint
            Bátorítsad lelkünket,
            Hogy vallhassuk a Krisztust!

E négyszázötven éves szöveget nem koptatta el az idő. Tartalmának gazdagsága, költői lendülete – mintha csak tegnap írták volna – ma is magával ragadó. Első megjelenése (1560) óta az énekeskönyvek semmit sem változtattak szövegén: szó szerint idézi száz évvel később a katolikus Cantus Catholici, majd Kájoni Cantionale Catholicumja is, de az 1806-os református és az 1939-es délvidéki énekeskönyv szintén, miként a mi jelenlegi énekeskönyvünk is. Kár, hogy lelkipásztoraink bátortalanok, s nem merik egyvégtében elénekeltetni gyülekezetükkel ezt a tízstrófás, gyönyörű éneket. Kishitűségük nagy lelki áldástól fosztja meg a híveket.

Dallama a régi (16–18. századi) énekeskönyvekben többnyire pontatlan, hibás lejegyzésű. Mai alakját Árokháty Béla rögzítette a délvidéki énekeskönyvben az 1806-os énekeskönyv különböző változatainak egységesítése révén. E komoly, méltóságteljes, szép ívű és ünnepi hangulatú melódiánál némileg hajlékonyabb a Cantus Catholici (1651) hármas lüktetésű dallamváltozata.

Énekeskönyvünk másfél tucat 16. századi szerzőtől közöl számos, ma is tökéletesen érthető, élvezhető és gazdag tartalmú éneket. Szinte mindegyikből sugárzik, hogy az „első szeretet” gyümölcse. 

Az énekszerző Batizi Andrásról Bod Péter magyarigeni lelkipásztor életrajzi kislexikona, az 1766-ban megjelent Magyar Athenas így ír: „BATIZI ANDRÁS. Volt ez egy nevezetes ember a reformátorok közül Magyarországban, nevezetesen a Szilágyság reformáltatása néki tulajdoníttatik. Vitébergában (Wittenbergben) tanult 1541-dik eszt., visszájövén lett újhelyi pappá, azután volt Erdődön a Drágfi Gáspár keze alatt.” Bod Péter még hozzáfűzi: „az Úr vacsorájában való matériában a helvétusoknak követte értelmeket.” Azaz: Batizi András Kálvin tanainak volt magyarországi tolmácsolója.

Draskóczy László