„A legtudósabb magyar reformátornak”, Szegedi Kis Istvánnak az éneke az első teljes énekeskönyvünktől, 1560-tól 1921-ig az egyházi énekgyakorlatunk stabil darabja volt. Miután kihagyták a Baltazár Dezső nevéhez köthető 1921-es énekeskönyvből, az 1948-as énekeskönyvünk ismét felvette anyagába a dicséretet. Huszár Gál 1560-as énekeskönyvében a dicséret A Szentlélek ajándékáért való könyörgések a prédikáció előtt című énekcsoport első darabja, és egyben az énekeskönyv első tétele is. Biztosan nem véletlenül kapta ezt a meghatározó, emblematikus helyet, valószínűleg Huszár Gál könyve összeállításakor maga döntött úgy, hogy ezzel a tömör és nagyon világos szöveggel nyitja énekeskönyvét, s kéri a Szentlélek Isten segítségét abban, hogy hívei az igaz Ige követésében megmaradhassanak.

Az 1560-as énekeskönyv még nem szól a szöveg szerzőjének kilétéről, de Huszár Gál második énekeskönyve 1574-ben már azt a Szegedi Kis Istvánt jelöli meg a vers szerzőjének, akinek életének utolsó, Ráckevén töltött éveit leszámítva menekülés és üldöztetés volt a sorsa.

Nagy hatású tudományos és gyülekezetépítő munkájáról manapság talán kevesebb szó esik, de énekét ma is sok gyülekezetben használják mint pünkösdi invokációt, illetve mint prédikáció előtti éneket. Az eredeti öt versszakból ma valamennyi verset igazítás nélkül tartalmazza énekeskönyvünk.

Szegedi Kis István versét nemcsak a reformátusok ismerték, használták, hanem katolikus testvéreink is: az éneket felvette gyűjteményébe Kájoni János és Szoszna Demeter is, de az erdélyi unitárius repertoárban is megtalálható, és természetesen az evangélikus énekeskönyvek is tartalmazzák.

A vershez Huszár Gál 1560-as énekeskönyve óta egy olyan, valószínűleg a 16. században keletkezett dallam társul, amely nem hazai alkotás: a dallam közeli változatát használták német földön, de cseh területen is ismertek hasonló dallamot. Énekeskönyvünk ma az eredeti metrikus ritmus átalakításával közli ezt a 16. századi darabot.

Nem csak a 16. század embere számára hordoz az ének fontos mondanivalót: érdemes ma is énekeskönyvünk 368. énekét végigolvasnunk, végigénekelnünk, hiszen olyan imádságot kapunk, amely a 21. század emberének is mindennapi imádsága lehet:
            Jövel, Szentlélek Isten,
            Tarts meg minket Igédben,
            Ne légyünk setétségben:
            Maradjunk igaz hitben.

Papp Anette