Kell készülnöm

RÉ 366

A cím énekünk 2. versszakából való. Ez az aránylag ritkán énekelt dicséret az eltávozni készülő ember szép imádsága:
            Az én időm, mint a szép nyár,
            Menten eljár…
 

Bármelyik korosztály ajkára veheti, mert egyrészt nem tudjuk életünk hátralevő idejét, másrészt az évek, évtizedek röpke pillanatként tűnnek tova.

A szerző, Szőnyi Benjámin (1717–1794) hódmezővásárhelyi lelkipásztor még gyermekkorában elveszítette édesapját, majd édesanyját. Korán szembesülnie kellett azzal, hogy a halál őt is elérheti bármelyik pillanatban. Nehéz debreceni diákévei alatt nagyszerű alkalma nyílt megismerkedni az éneklés szépségével, mert alapító tagja volt az azóta is működő énekkarnak, a Debreceni Kollégiumi Kántusnak. A négytagú énekegyüttest a 29 éves korában elhunyt professzor, Maróthi György hozta létre: ők jártak a pestisjárvány idején temetésekre énekelni. Gondolhatjuk, hogy bár Szőnyi Benjámin többi éneke vidámabb témákat is felölel, azért az elmúlás gondolata mélyen beleivódott a lelkébe.

Énekeit Szentek hegedűje címmel adták ki (Kolozsvár, 1762). Maga a gyűjtemény is terjedelmes, az egyes énekek is azok. Jellemző rájuk a széles látóterű bibliai háttér, a mélyen átélt hit, ugyanakkor a játékos rímkeresés, amelynek egyike-másika ma is mosolyra késztet.

Jelen énekünkben a Prédikátor könyve utolsó részének képe
            (E vér vedre
            Majd eltörik egy kútnál)

éppúgy megjelenik, mint a tíz szűz példázata
            (Mert majd amaz öt szüzekkel,
            Mint ezekkel,
            Vélem is számot vetnek).

Ugyanakkor nem is Szőnyi Benjámin lenne, ha a „vér vedre” kifejezés nem a „szívedre” szóra rímelne… Az utolsó versszakban az énekíró – szemét előre szegezve, kezét Krisztus felé nyújtva – az eredeti szövegváltozatban így fogalmaz:
            Ím én is kezem terjesztve
            Szemmeresztve
            Jézusom, hozzád tartok.

Csomasz-Tóth Kálmán az 1948-as énekeskönyv szerkesztésekor itt úgy módosított a szövegen, hogy a legalább két szótagon át tisztán rímelő képletet feladva, a költőiséget megtartva a ma embere számára is áhítattal énekelhető változatot hoz:
            Kezem én is feléd nyújtom,
            Szabadítóm,
            
Jézusom, hozzád tartok.

Meg kell említenünk, hogy Szőnyi Benjámin nem ezzel a dallammal énekelte az éneket, hanem a 38. zsoltár dallamára írta. Jól ismerte a genfi zsoltárokat, Maróthi Kántusában bizonyára ez a dallam is sokszor elhangzott. Holéczy Mihály dallama már érzelgősebb, sokak számára éppen ezért szívhez szólóbb is. Akármelyik dallamra énekeljük is, akkor lehet a mienk, ha életünk útvesztőiben „kormány a hit”, és végül minket is „várnak már a révpartok”.

Vizi István

 

Énekünket Hódmezővásárhely prédikátora szerezte, Szőnyi Benjámin (1717–1794). Sokat csalódott költőként, lelkészként. Ama négy kisdiák egyike volt, akiket Goudimel harmóniás zsoltárainak éneklésére tanítgatott saját házában az ifjú Maróthi György, a század kiváló ifjú professzora. Megőrizte mestere egyik énekversét, hozzá írt versszakokkal együtt kiadta Szőnyi Benjámin. Hódmezővásárhelyen soka prédikált családi istentiszteleteken, ezekre az alkalmakra írta énekei sorát, majd kötetbe rendezve kiadta. Új költészeti vonásai vannak biblikus énekeinek. Sokszor írt bibliai utalást a lap szélére, néhol többet is, de jóval több bibliai célzás rejlik minden sora mögött. Sokszor megjelent a 19. század végéig a Szentek hegedűje (1762), mégsem kellettek énekei a gyülekezeti énekeskönyv szerkesztőinek a 19. század elején, korszerűtlennek ítélték teológiáját, kegyességét. Professzori szék várományosa lett volna, nem kapott katedrát. Támadták 1787-től békési esperesként, 1789-ben nyugdíjba kényszerítették, 1792-ben az esperességről is lemondatták.

Énekeltek atyáink szívből és szájjal, nem csak hajtogatták, hogy mennyire szeretnek énekelni. Nem bánták, ha hosszú az ének, munka közben, mezőn és otthon is fújták órák hosszat. Fejből. Szőnyi Benjámin a gyermekeknek való ismereteket is énekbe szerezte, zsoltár dallamára (Gyermekek physikája, 1774), könnyebb volt megjegyezni egy életre a tanultakat. 366. énekünk kétszer ilyen hosszúként született (evangélikus atyánkfiai csupán hat versszakot hagytak meg Payr Sándor átdolgozásában), de a mai, többnyire csak egy vagy két versszakot éneklő református gyülekezetek és lelkészek az ének felét sem igazán becsülik, mert ez bizony merész és hitvalló szembenézés halállal és ítélettel.

Révkomárom evangélikus gyülekezetének kántora, Holéczy Mihály a dallam szerzője, Psalmodia című kántorkönyvét 1818-ban írta össze. Szőnyi Benjámin énekeinek többsége zsoltárdallamra született, ez az éneke eredetileg a 38. zsoltár dallamára.

A francia forradalom vallásellenessége nálunk is terjedt a 18. század végétől. Gyülekezeteink még ekkor is kordában tartották a káromkodást, vallásgyalázást és illetlen életet. Nem távolodtak el a gyülekezettől a csalódott hívek sem, nem léptek ki tömegesen az egyházból. Volt erkölcsi fegyelem. Több prédikátorral együtt támogatta a felvilágosodás eszméit, és egy ideig a hittel összeegyeztethetőnek gondolta, valamint a természet-teológiát képviselte Szőnyi is, mert úgy látta, még jobban megerősít Isten ismeretében. De aztán a új és egyre veszélyesebb, istentelen eszmék miatt ő is csalódott kora szellemi mozgalmaiban. Óvatosan elhatárolódott, egyre jobban, óvta hallgatóit a vallásellenesség káraitól. Megjelent öregkori énekköltészetében a válság tudata. Ez nagyon látszik Istennek Trombitája (1790) című énekgyűjteményében, ekkor már egyre inkább az isteni kinyilatkoztatás felé fordult.

Fekete Csaba

Hasonló anyagaink