Magyar szövegírótól, magyar dallamszerzőtől származó énekeink közül az egyik legelterjedtebb az Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom kezdetű (345. dicséret). Hangvétele a panaszzsoltárokra emlékeztet - az Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj hasonló gondolat, mint a 42. zsoltár 2. verse:
            Könnyhullatásim énnékem
            Kenyerem éjjel-nappal.

A kitárt szív az őszinte bűnbánat kifejezése, ahol nincs mit takargatni a legbensőbb titkokat is ismerő Isten előtt:
            Ha a világ nem tudná is számos bűnömet,
            Teelőled elrejtenem semmit sem lehet…(2. v.)

Bár az ének elsőrenden nem Jézus szenvedését, kereszthalálát taglalja, énekeskönyvünkben a nagyheti énekek között található, bizonyára a 3., illetve 4. versszak első sora miatt. (Itt jegyzem meg, hogy a 3. versszak eredetileg így kezdődött:
            Jézusommal reszketek most a kereszt alatt, 
            Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt.)

S bár az eredeti változat szerint talán jobban érthető az összefüggés, mégis a javított változat előremutat a megoldás felé:
            Jézusomra föltekintek a kereszt alatt.

Az ének szerzője, szövegírója Szász Béla (1840–1898), a kolozsvári egyetem bölcsész tanára, műfordító, aki a családban nem egyedül foglalkozott irodalommal, minthogy testvére volt az író református püspöknek, Szász Károlynak. Választékos szóhasználatán túl a szerző jó formai érzékéről is tanúskodik az ének: a 13 szótagos hosszú sorok egységesen tagolhatók 8 + 5 szótagra oly módon, hogy a 8 szótagos rész tovább felezhető. Nem ő találta ki ezt a formát: korábbi századokban ismert volt már históriás énekeknél, toborzóknál éppúgy, mint egyházi énekeknél (lásd 386., 317. ének).

Az ének dallamát Kálmán Farkas (1838–1906) református lelkész, zenetörténész, zeneszerző írta, aki annak idején az egyházi éneklés történetének egyik legtájékozottabb ismerője volt. E dallamában kuruckori dalfordulatokra ismerhetünk, nyilván nem véletlenül – elég, ha egyik utolsó munkájára gondolunk (Kuruc világ, dalok Thaly Kálmán verseire, 1904). Azok, akik ezt az éneket gyülekezetükben lassú tempóban szokták énekelni, minden egyes szótagot külön is hangsúlyozva, bizonyára megdöbbenve hallgatnák a dallamszerző előadásában. Volt alkalmam Kálmán Farkas unokájával, a népzenekutató Kálmán Lajossal személyesen találkozni, aki rámutatott, hogy nagyapja a Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját toborzó dal mintájára formálta az Ím, nagy Isten… dallamát, és hasonló lendülettel is énekelte, csak nem olyan hetyke ritmusokkal.

Ne féljünk szívünket kitárni a nagy Isten előtt egy kurucos kesergő le nem lassított dallamával és mély bűnbánattal!

Vizi István