„Amit te szenvedsz, Jézus, én okoztam” – vallja énekében Johann Heermann német lelkész (1585–1647), és valljuk vele együtt mi is, amikor a Te drága Jézus, mi történt tevéled kezdetű (340) dicséretet énekeljük. A Bach passióiban is felcsendülő, gyönyörű ének eredeti formájában 15 versszakos: 7 versszak ecseteli Jézus Krisztus nagypénteki szenvedését, másik 7 versszak válaszol rá, megfogalmazva az ember érzéseit. Áprily Lajos fordításában szép alliterációs sor jelzi a szívből feltörő kérdést: Hűségedet hogy hirdethesse hála? A záró versszak előretekint arra a dicsőségre, amely a győztes Krisztus osztályrésze, és amelynek fénye minket is beragyog. Az eredeti 15 strófából az 1–5., 7–8. és 15. versszakokat közli énekeskönyvünk.

Az ének első felének szövegét egy középkori latin nyelvű nagypénteki prédikáció ihlette, amely Augustinus írásai között jelent meg, de valójában Canterbury Anselmustól származik. Heermann, aki korábban latin verseket is írt, jó érzékkel ültette át németre a megrázó nagypénteki képsort, és ugyanilyen szemléletes a magyar változat is. Áprily Lajos remekbe szabott fordítást készített, amely itt-ott kicsit már túl választékosra is sikeredett, például amikor a „jó pásztor” ismert kifejezést „jó nyájőrző”-nek fordítja.

A szapphikus versformájú szövegre Johann Crüger írt dallamot egy évtizeddel később. Crüger nem tagadhatja le, mennyire ismerte és szerette a genfi zsoltárokat. A dallam utolsó két sora (A szörnyű vétket el mivel követted?) szinte hangról hangra követi a 23. zsoltár utolsó két dallamsorát (Lelkemet megnyugtatja szent nevében) Így a szöveg tartalmát a dallam is segíti egymás mellé illeszteni, nevezetesen az ó- és újszövetségi pásztorképet: Az Úr énnékem őriző pásztorom, illetve A jó nyájőrző szenved a juháért. Merthogy maga Jézus mondja nagycsütörtök estéjén, nem sokkal elfogatása előtt tanítványainak: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” (Mt 26,31) Miután ez sajnálatosan bekövetkezett, nagypénteken az is megvalósult, amit korábban Jézus kijelentett: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11)

Amikor ezt az éneket énekeljük, jusson eszünkbe, hogy nemcsak érettünk, de helyettünk és miattunk is szenvedett hűséges Pásztorunk: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézs 53,6) Legyen áldott ő, aki megváltást szerzett nekünk, tévelygő báránykáinak, szenvedése okozóinak!

Vizi István