Énekeskönyvünk 18. századi rétegének egyik legértékesebb darabja Szőnyi Benjámin zsoltárdallamra éneklendő karácsonyi dicsérete. Néhány zsoltárdallamhoz már a 17. század elején fűztek más magyar énekverseket is, de nagyobb számban a 18. századtól jelennek meg a genfi dallamokhoz írt új szövegek. A 18. században hazánkban biztosan nem használták a teljes genfi zsoltároskönyv valamennyi dallamát, azonban a zsoltárszövegek stílusa és verstani formái termékenyen hatottak a magyar református énekköltészetre. Ennek a hatásnak az egyik legértékesebb dokumentuma az 1762-ben, Kolozsvárott kinyomtatott Szentek hegedűje című gyűjtemény, amelyben a szerző, Szőnyi Benjámin szövegei szinte mind zsoltárdallamra utalnak nótajelzésükben. A kötet az első világháborúig közel húsz kiadást élt meg, és Szikszai György Keresztyéni tanítások és imádságok című művével együtt hosszú időn át a református családi kegyesség országszerte használt alapkönyvének számított. Szőnyi kötetében tehát túlnyomórészt zsoltárformákban írott költemények vannak, amelyeket a hét napjaira való reggeli és esti dicséretekre, a keresztyén hithez és élethez kapcsolódó, az üdvtörténeti eseményekhez köthető, valamint az emberi élet legkülönbözőbb alkalmaira és eseteire alkalmazható tételekre oszthatunk. A kötet első kiadásának százötven éneke hetvenhárom zsoltárdallamot használ nótajelzésként. Magas számuk arra figyelmeztet bennünket, hogy ebben az időben a mainál bizony sokkal szélesebb körű lehetett a zsoltárdallamok ismerete!  Szőnyi kötetéből ma öt énekszöveget találunk énekeskönyvünkben. Az énekek közös jellegzetessége, hogy szinte minden sorukban benne van a feloldott biblicitás. A szövegek között az egyik legszebb, legszemélyesebb hangú költeményét, a Hogy eljött az időknek teljessége kezdetű énekünket eredetileg Meglett a szabadulás és az erő kezdettel írta Szőnyi. A teljes költemény tizenkét versszakából ma hét, tapintatosan igazított strófát tartalmaz énekeskönyvünk. Ha a 144. zsoltár dallamát nem ismerjük, akkor is érdemes az éneket személyes adventi imádságként elmondanunk:
             Kereslek, Uram, engem te is keress,
             szeretlek, tudod, ó hát te is szeress!

Papp Anette