Szőnyi Benjámin legszebb énekeinek egyike a 304. dicséret. Alig van olyan énekünk, amely ennél jobban át lenne itatva szentírási igékkel. Sokrétű és gazdag az az adventi Krisztus-titok, amelyet ebben a dicséretben szemlélhetünk. A bibliai 24. zsoltár 7. versét idézi dicséretünk első verse: „Emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!” Advent legfőbb üzenete szólal meg itt: készülj, mert a mindenség királya érkezik közénk, a győztes vezér. Abban a korban – gondoljunk a római diadalívekre – győzelmük ünneplésére díszes kapun vonultak át az uralkodók, hadvezérek. A mindenható, de hozzánk szelídségben és alázatosságban érkező király képét az evangéliumokban leginkább a virágvasárnapi történet hirdeti, nem véletlen, hogy a keresztyén hagyomány szerint advent első vasárnapjához Krisztus virágvasárnapi bevonulásának evangéliumi története kapcsolódik mind a mai napig. Ő a tíz szűz történetéből (Mt 25,1–13) ismerős Vőlegény is, a próféciában meghirdetett Immánuel (Ézs 7,14) és az ifjú Sámuel (1Sám 3). Adventben nekünk is van tennivalónk, amint erről dicséretünk negyedik verse szól. Kérdésekkel teli életünket, rendezetlen kapcsolatainkat, egymás közti utakat kell egyengetnünk (Ézs 40,3), de lelkünk és szívünk megvizsgálása, az oda nem való, „gazos” indulatok kigyomlálása és téves előítéleteink (Mt 7,5) eltávolítása is hozzátartozik a készüléshez. A fenti két üzenet egymásba kapcsolódása és az adventi üzenetek talán legszebbike az Ézsaiás próféciáján alapuló „Rorate caeli”: „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele!” (Ézs 45,8) Még egyértelműbb ez a zsoltárban (Zsolt 85,12–13): „Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. Az Úr is megad minden jót, földünk is meghozza termését.” Az isteni áldás és az emberi engedelmesség prófétai-költői képe ez. Így vált lehetővé megváltásunk is: volt valaki, aki
            Hallá s elfogadá e parancsolatot,
            Hívé és fogada méhében magzatot (RÉ 310,5).

Mária példájára készüljünk mi is hittel és engedelmességgel a testet öltés ünnepére! Hittel és engedelmességgel jutunk el oda, hogy megismerjük a gyermekben az Isten Bárányát, az „Isai törzsökéből származott vesszőszálat” (Ézs 11,1), aki egyben ama fényes hajnalcsillag (Jel 22,16), amelyről a befejező két vers szól. Akkor ledőlnek a bálványok (1Sám 5,2–4), és helyükön „az Úr temploma” épül fel szívünkben. Végül a mindhalálig tartó teljes átadottságot fogalmazza meg a záró vers az Én 8,6 és a Jel 22,20 alapján:
            Tégy szívedre pecsétül,
            Bélyegül karodra:
            Így lelked erejétül
            Élek csak számodra.
            Mindvégig velem maradj
            Mennyei erővel,
            Holtom óráján ne hagyj,
            Jövel, ámen, jövel!

Bódiss Tamás