Eredetileg gyermekeknek szánt evangéliumi ének volt 299. számú, jól ismert és sokat énekelt dicséretünk. Nem ébredési énekgyűjteményből került át az énekeskönyvbe, hanem egyike annak a tucatnyi éneknek, amelyet egyenesen az 1948-as énekeskönyv számára fordítottak. Ma is szükségünk lenne ilyen újonnan fordítandó énekekre.  Dicséretünk eredeti szövege egy anglikán püspök feleségétől, Alexander Cecil Frances-től (1813–1895) származik. Közel négyszáz, történetekhez, bibliai tanításokhoz kapcsolódó énekét gyermekeknek írta. A 299. dicséret angolul először 1853-ban jelent meg a Narrative Hymns for Village Schools című iskolai énekgyűjteményben. Egyszerű, közvetlen szavakkal mondja el, hogy Jézus ma is úgy hívja el a tanítványait, mint a régi időben, és hívó szava mindig mindnyájunkhoz szól. Cecil Frances énekeinek széles körű elterjedtsége is tanúsítja, hogy azok utat találtak a gyermeki szívekhez. Once in Royal David’s city kezdetű éneke ma világszerte az anglikán karácsony esti istentiszteletek (Line Lessons and Carols) állandó kezdő éneke. Dicséretünk dallama is egyszerű és könnyű: Sir John Stainer (1840–1901), a londoni Szent Pál katedrális orgonistája írta, akinek számos más egyszerű, rövid soros dallama is használatos mind a mai napig.  A 299. dicsérettel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy az angol egyház éneklését már a reformáció századától a rövid – öt-nyolc szótagból álló – szövegsorok és az egyszerű, áttekinthető sorszerkezetek jellemzik. A genfi zsoltároskönyv rendkívüli formai változatosságával éppen ellentétes, a kezdetektől az egyszerűségre törekvő dallamalkotás egy tömegeknek is könnyen megtanulható énekkészletet hozott létre. Ez alapozta meg azt a dallamtudást és éneklő kedvet, amely ma is irigylésre méltóan jellemzi az angol egyházakat.  Az angol dallamvilág tipikus példája 398. (Úr lesz a Jézus mindenütt) dicséretünk is, amelynek négy dallamsora kérdés-válasz típusú összetett periódust alkot. Ez a bécsi klasszikus stílusból is ismerős kétsoros periodikus formálás jellemzi az angol zsoltározást (anglican chant) és a gyülekezeti énekké vált dallamokat is. További azonos szerkezetű, angol eredetű dallamunk: Áll a Krisztus szent keresztje (230), Mily jó, ha bűntől már szabad (467)  Kiegyensúlyozott ritmika és dallamformálás adja e dallamok sajátos egyszerűségét, amely ugyan könnyen minősíthető unalmasnak, de önfegyelmet tanúsítva nem vonja el a figyelmet a szövegtől, mint sok amerikai eredetű ébredési ének.

 Bódiss Tamás