Johann Rist a Szenci Molnár Albert által magyarra fordított genfi zsoltároskönyv, a Psalterium Ungaricum megjelenésének évében (1607) született Ottensenben. A német barokk költészet jeles alakja ugyan különféle tanulmányokat folytatott, mégsem a botanika, a matematika vagy az orvostudomány mellett döntött, hanem a teológiát választotta életpályául, s több mint harminc évig szolgált evangélikus lelkipásztorként egy Hamburg melletti kisvárosban, Wedelben. Életét meghatározta a harmincéves háború, s annak minden nyomorúsága: pusztító harcok, járványok, nélkülözés és szenvedés. Hűséges és kitartó lelkipásztori munkája mellett Rist számos világi verset és több mint hatszáz egyházi énekszöveget szerzett. III. Ferdinánd császár a megtisztelő Poeta laureatus címmel tüntette ki, majd 1653-ban nemesi rangra emelte.

Énekeskönyvünk 295. dicséretének szövegét Rist 1641-ben szerezte. Az eredeti vers (Jesu, der du meine Seele) tizenkét strófából áll, amelyből mai énekeskönyvünkben két vers, az eredeti költemény első és utolsó strófájának szabad átköltése kapott helyet. A két magyar versszakot Révészné Váró Margit készítette, s mivel ezt a korált a magyar reformátusok nem használták, ebben a formában ismerhették meg Rist énekét gyülekezeteink. A teljes költeményt csak a honi evangélikusok használták, s első magyar nyelvű megjelenése óta (Új Zöngedező Mennyei Kar, 1743) minden evangélikus gyűjteményben benne van. Annak ellenére, hogy a mai református használatba jól beilleszkedett a dicséret, talán az eredeti versekből is érdemes lenne egy gazdagabb szöveget is közzétenni, akár új fordítással, akár a 18. századi első fordítás tapintatos igazításával. Lássunk két példát a régi fordításból, a hatodik és a kilencedik versszakot:
          Jézus, érdeme vérednek Bűnömet eltörlötte
          Légyen hasznos én lelkemnek Örök idvességére
          S hogy a fára szegeztetted Magad, s a bűnt így viselted,
          Engedd el bűneimet, Végy magadnak engemet.

Ha állnom kell te elődbe Mindent hogy jól megítélj
Óh, végy akkor kegyelmedbe, Velem bűnért ne pörölj,
Egyedül csak te adhatod, Hogy ne halljam amaz átkot:
Ti, én balkezem felől! Menjetek színem elől.

Rist egyházi verse egyébként számos más dallamváltozattal is élt, a jelenleg használt dallammal először a Frankfurtban megjelent Praxis pietatisban (1662) kapcsolódott össze a szöveg. Az általunk is használt dallamalakot veszi alapul J. S. Bach is az 1724 szeptemberére, a Szentháromság vasárnapja utáni 14. vasárnapra komponált korálkantátájában (BWV 78.). Mivel az énekeskönyvünkben szereplő két vers Jézus megváltó tettére irányítja figyelmünket, ezért református templomainkban legtöbbször böjt második felében, a közelgő szenvedéstörténetre készülve hangzik el a dicséret.

 Papp Anette