Gazdag tartalmú szövege ma is érthető, egyedül az „édes” szó kíván némi magyarázatot, amelynek jelentése: „szerető”. Tehát az 1. versszak 3. sora (E világnak édes Megváltóját) arra buzdít, hogy a világot szerető Jézust dicsőítsük! Batizi András 450 évvel ezelőtt írta énekét, s énekszerzői terméséből négyet közöl énekeskönyvünk.

Ősi alakja harminc strófás – tehát énekeskönyvünk közel a felét elhagyta –, ám a hiányzó versszakok fontos gondolatoktól fosztanak meg.

A jelenlegi 3–4. versszak közé hét kihagyott strófa ékelődik, amely Jézus testet öltése előtti idejéről szól:
          Te általad e világ kezdeték,
          és semmiből szépen teremteték,
          a csillagos szép ég terjeszteték,
          Nappal s Holddal megékesítteték.

A Szentháromság titkába sejtet bepillantanunk e néhány versszak, amelynek egyik-másik szóképe pedig egyenesen lenyűgöző:
          E széles föld tetőled adaték,
          termő fákkal meggyümölcsözteték,
          szép, zöldellő fűvel tündökleték, 
          virágokkal megcsillagoztaték.

A 12–13. versszak között öt olyan elhagyott strófa van, amelyben a költő mennybe felkiáltása nem rögtön a Szentlélek ajándékáért hangzik, hanem előbb így:
          Oltalmazz meg azért az ördögtől,
          e világi sok kegyetlenektől,
          szabadíts meg a mi bűneinktől,
          testünkbeli fertelmességektől.

Távoztasd el tőlünk a vérontást,
és sokféle dühös hadakozást,
szállítsad le a sok nyúzást, fosztást,
hogy a hitről tehessünk jó vallást.

Jézus és népének kapcsolatát metaforikus szóképek díszítik:
          Lám, te testbe érettünk öltözél,
          a szép szűztől világra születél, 
          szent véreddel te minket megjegyzél,
          igaz hitben magadnak gyűrűzél.

Draskóczy László