Újesztendőben mi vígadjunk, született Jézust mi imádjuk

RÉ 282

„Régi énekeskönyveinkben az újévi énekek kis-karácsonyi elnevezéssel szerepelnek” – írja Csomasz Tóth Kálmán. Kiskarácsony a karácsonyünnep nyolcadik napja, amelyen a Lk 2,21 alapján Jézus templomi bemutatására emlékezhetünk. Megváltónk ekkor kapta a Jézus nevet, amelynek jelentése: Isten megszabadít. E névadás nyilvánította ki az ő isteni mivoltát. Az igazi, biblikus karácsonyi ünneplés nem érhet véget az ünnep másodnapjával, sőt ekkor, újesztendő közeledtével kezdődik igazán, majd január 6-án, vízkereszt ünnepével teljesedik ki, és a húsvét ünnepéhez képest 3–6 hét időtartamú vízkereszti idővel zárul. Énekünk versenként fokozódó, profetikus elragadtatásban láttatja a „mennyei király” küldetését: „Nagy hatalmas lőn e kisded gyermek… Győzedelmet vőn a kárhozaton… Nincsen a bűnnek hatalma rajtunk…” Mély biblikus megalapozás, a gondolatok egysége és tartalmi fokozása, végül a Szentháromság dicsőítése töltik ki és foglalják egységbe a dicséretet.  Számos népzenei felvétel tanúskodik arról, hogy az éneket – dallamilag és szövegileg egyaránt sokféle variánsban – felekezettől függetlenül sokfelé ismerték és szerették egykor. Akkor vajon miért nem énekeljük ma? Ennek többféle oka is van. Egyrészt az újesztendőnek ez a régi és mindenképpen evangéliumi, krisztusközpontú értelmezése már régóta elhomályosult. Ennek egyik jeleként vízkereszt ünnepe és annak énekei a 19. században, tehát a racionalizmus korában kimaradtak énekeskönyveinkből. Az újesztendő napja ekkor kapott kizárólag „polgári” tartalmat, és ekkor tűnt el ez a Krisztust magasztaló dicséret is az énekeskönyvből, egészen 1948-as visszavételéig nem énekelhettük.  Másodszor: énekünk dallama ezzel az egyetlen szöveggel található meg énekeskönyvünkben, ami messze nem biztosíthatja a dallam ismertségét. Evangélikus testvéreink adventi és karácsonyi szöveget is társítottak a dallamhoz, s ez feltétlenül nagyobb esélyt biztosít annak elterjedéséhez.  Harmadszor: e különleges dicséret homályban maradásának oka lehet a dallamforma, de az is, hogy az első két sorzáró rím nem cseng össze fülünkben. Ritmikailag úgy lehet javítani a dallamon, ha minden sorát azonos ritmusban énekeljük. A tá-ti-ti tá-tá ti-ti-ti-ti tá energikus lüktetése máris sokkal jobban kifejezi a mennyei királyt ünneplő, ujjongó örömöt, és előrelendíti a versszakok sorát, megvalósítva annak egyre fokozódó örvendezését.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink