Ki Istenének átad mindent

RÉ 274

Az egyik legnépszerűbb 17. századi korálunknak mind szövegét, mind dallamát Georg Neumark (1621–1681) szerezte. Neumark a gothai gimnázium elvégzése után a königsbergi egyetemre készült, ahol jogot és költészetet szeretett volna tanulni, de útja közben kirabolták. A diáknak minden vagyona elveszett, így nem tudta megkezdeni tanulmányait. A hagyomány szerint akkor írta szép vigasztaló énekét (Wer nur den lieben Gott lässt walten, első megjelenése 1657-ben), amikor hosszú viszontagságok és megpróbáltatások után mégis beiratkozott az egyetemre.

Az 1640-es években nem számított különlegesnek a diák kifosztásának története, hiszen dúlt a harmincéves háború, a pusztítás, a nyomor, a betegségek és járványok közepette mindennapinak számítottak a nehéz életkörülmények. Ebben a nehéz időszakban szól Neumark hitvallása az Istenbe vetett bizalomról. A költő a következő címet adta énekének: „Vigasztaló ének arról, hogy Isten mindenkit megtart, és mindenkiről gondoskodik a maga idejében, a példabeszéd alapján: Vesd az Úrra terhedet, és ő gondoskodik rólad.” Erről szól az 1Pt 5,7: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”A Zsolt 55,23 szavaival: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!”

A német eredetiben a költemény hét versszakból áll, amelyekből mai énekeskönyvünk csupán négyet, az eredeti 1–3. és 7. verset tartotta meg. Az első magyar fordítás a Zöngedező Mennyei Karban jelent meg (Ki csak Istenre dolgát hagyja), ahol az éneket az úrvacsorai énekek között találjuk, és a szöveg az eredeti hét vers után még további, az életünk utolsó óráiról szóló versekkel bővült. Magyarországon Neumark dallamát először a 18. század közepéről származó evangélikus korálkönyv, az úgynevezett Győri kézirat közölte. Ebben a forrásban a dallam nem páratlan, hanem páros lüktetésű. A református énekeskönyvek közül először az úgynevezett Jugoszláviai énekeskönyv anyagába került be (65. szám, Ki dolgát csak az Úrra hagyja), ahol az eredeti megjelenés szerinti hármas lüktetéssel és hét versszakkal találjuk.

Neumark éneke nemcsak a magyar protestánsoknál népszerű (ma az evangélikus énekeskönyvben az eredetin kívül még hét szöveg kapcsolódik a dallamhoz), hanem 1657 óta minden német énekeskönyvben is benne van, és számos műzenei feldolgozás született a dallamhoz. A kifosztott költő – aki az Úrhoz fordult – imádsága meghallgatásra talált. Az ének töretlen népszerűségének záloga ez az üzenet: bármilyen fájdalom, veszteség, nehézség érje is az embert, ha a mindenható Istenhez emeli tekintetét, akkor mindenkor vigasztalást lel:
          Ki benne bízik és remél,
          
Az mindörökké véle él!

Papp Anette

Hasonló anyagaink