Paul Gerhardt (1607–1676) német költő, berlini evangélikus lelkész éneke jól érthető szövege és gyönyörű dallama ellenére sem nyerte el azt a helyet gyülekezeteink énekgyakorlatában, amelyet igazán megérdemelne.

Ennek egyik oka az, hogy az ének más változatban szerepelt a korábbi (1921-es) énekeskönyvben, és átállni erre a formára nehezebben ment, mintha egy egészen új éneket kellett volna megtanulni. A korábbi, 1838-ból származó erdélyi eredetű verzió egy mesterségesen összerakott dallam, nevezetesen a 66. és a 35. genfi zsoltár kiegyenlített ritmusú dallamának egymáshoz illesztett részleteit egészítette ki rövid zárósor. A mostani változathoz Jakob Hintze 1670-ben megjelent eredeti dallama társul, amely szervesen illeszkedik az ének mondanivalójához. Figyeljük meg, hogy mindjárt az első versszakban kétszer is felhangzik a „Légy csendes szívvel!” mondat, mindkét alkalommal lefelé ereszkedő dallammal. Az ötödik sor dallama mintha az égboltot rajzolná le, csúcspontján a „fényes nap”-pal, ahonnan – Istentől – sugárzik lefelé a hatodik sor szerint „minden vígság”, öröm, áldás. A rövid zárósor szinte automatikusan el is halkul, pontosan úgy, ahogy a szöveg kívánja. A nagy hangterjedelem nem okoz megoldhatatlan problémát, hiszen a magyar Himnusz utolsó sorának hangkészlete is nagyobb ennél egy hanggal.

A másik okot abban látom, hogy hosszú az ének, ezért új énekeskönyvünk csak hat strófát ad, melyet már akár végig is lehet énekelni vagy könnyebb kiválasztani abból az alkalmilag leginkább verseket.

Miről is szól ez az ének? Ugyanaz a 37. zsoltár adta az alapgondolatot, mint a „Hagyjad az Úr Istenre” kezdetű ének (265) esetében. Csak míg ott Gerhardt szavanként fejtette ki a zsoltár ötödik versét, itt a hetedik vers mondanivalója bontakozik ki refrénszerű zárósorral. „Csillapodjál le az Úrban és várjad őt” illetve „Légy csendben, és várj az Úrra” (a régi illetve az új bibliafordításunk szerint) – ez a gondolat magának Gerhardtnak is sokat jelentett az ének keletkezésének évében, 1666-ban, amikor szószékének, állásának és több gyermekének elvesztése után felesége halálos betegséggel küzdött. Mai felgyorsult, rohanó világunkban különösen időszerű az ének üzenete, az egyes versszakok bátorító, vigasztaló soraiban éppúgy, mint a visszatérő refrénben: „Légy csendes szívvel!”

Vizi István