A nagyszombati polgár, egyes vélemények szerint protestáns tanító vagy lelkész Nagybánkai (más olvasatban: Nagybáncsai) Mátyás életművéből ma négy verset ismerünk: egy Józsefről szóló bibliai históriát, egy magyar történeti históriát Hunyadi Jánosról és két lírai verset, amelyből az egyik  ének, a másik pedig a Könyörgés című zsoltárparafrázis. Ez utóbbi a Ne hagyj elesnem kezdetű bűnbánati ének a 71. zsoltár krisztianizált parafrázisa. Szövege könyörgés, hálaadás és bizalom abban, hogy a bűnös, kísértésekkel körülvett ember Krisztus megváltása által megtisztul és kegyelemben részesül. Azt, hogy a vers 1575. pünkösd havának első hetében íródott, a záróstrófából tudjuk:
           Születet után ezör ötszázban és az hetvenötben,
           Pünkösd havának első hetében ezt szörzék versökben,
           A nagy Istennek könyörög ígyen keserűségében.

Nagybánkai ekkor már élete végén járt, verséből mégsem a kétségbeesett ember kiáltása, hanem a bűnös, kísértések között élő, de gyermekségétől fogva hívő ember vallomása szól. A személyes hangvételű költemény 1579-től kezdve a 19. század elejéig szinte valamennyi énekeskönyvünkben szerepelt. Az ének népszerűségét és elterjedtségét mutatja, hogy számos 16. századi ének hivatkozik rá nótajelzésében, s a vers hatása kimutatható Balassi Bálint : Kegyelmes Isten, kinek kezében kezdetű könyörgésében (261) is. Nagybánkai eredetileg tizenöt verséből énekeskönyvünk ma nyolcat közöl. Kimaradtak a 4–5., 8–9., 11–12. és a 15. versek. Az elhagyott strófák legtöbbje veszteség, egy új énekeskönyvben feltétlenül revideálni kellene a versválogatást, hiszen ma olyan strófákról mondtunk le, mint például:
           Azért könyörgek szent felségednek, mint jó Istenemnek,
           Én teremtőmnek és megváltómnak, szent idvözítömnek,
           Hogy légy kegyelmes te szent nevedért az én bűneimnek.

           Tudom előtted úgy mint magamtul bűnös ember vagyok, 
           De Krisztus Jézus szent halálaért nálad kedves vagyok,
           Mert ő általa te fiad vagyok, örökösöd vagyok.

Énekünk dallamát csak a 18. századi református énekeskönyvek tartalmazzák, illetve a dallam fríg változatát a katolikus hagyomány dokumentálja „Oh, mely félelem” kezdettel egy utolsó ítéletről szóló verssel. Nagybánkai énekét ma az evangélikus énekeskönyv a reformátussal egyező dallammal, de csak öt verssel közli, míg a katolikusok a református dallam szlavóniai népi gyűjtésből származó változatát adják. Mivel a szlavóniai református gyűjtés dallama stilárisan a legtisztább dallamváltozat, érdemes lenne megfontolni felvételét a református gyűjteményekbe.

Papp Anette