A 16. századi protestáns énekszerzés egyik legfontosabb műfaja a bibliai zsoltárok költői átdolgozásaiból készített verses zsoltárparafrázis. E műfaj legjelesebb honi képviselője az a Sztárai Mihály, aki életének nagy részét a török uralom alatt álló területeken térítő, egyházszervező munkában töltötte. Többször forgott halálos veszedelemben, s mint azt az egyháztörténészek írják róla, hol a felingerelt katolikus hívek akarták agyonverni, hol a törökök akarták lefejezni. Kortársa, Bornemissza Péter feljegyzésében olyan emberként jellemzi, mint aki „értelmes és tudós ember, és sokat épített Magyarországban”. Ennek az építésnek eredményét mutatja az a több mint száz gyülekezet, amelyeket Sztárai Baranyában és Szlavóniában alapított.

Egyházszervezői munkája mellett Sztárai sokat írt. Szinte korának minden irodalmi műfajában alkotott, de e munkából mind mennyiségben, mind szépségben a legjelentősebbek a zsoltárparafrázisai, amelyekből tizenhatot készített. Szenci is említi Sztárai parafrázisait a Psalterium Ungaricum előszavában: „…látom, hogy fő emberek által az zsoltárnak nagy része meg vagyon fordítva cseh, német és tulajdon nótákra, kik közől az én tetszésem szerint legszebbek az Szegedi Gergelyé és Sztárai Mihályé.” Sztárai fordításai – amint a kortársakéi is – természetesen a Biblia szavainak nem szó szerinti, hű fordítását adják, hanem inkább a kiválasztott zsoltár főbb gondolatainak keresztyén szellemű, gyakran az adott korra aktualizált költői átiratai.

Énekünk a 92. zsoltár gondolatait szedi versbe, s ha egymás mellé tesszük a zsoltár szövegét és Sztárai verseit (eredetileg a zsoltár gondolataitól független záró versszak nélkül tizenötöt), akkor azt láthatjuk, hogy a költő nagyon világosan követi a zsoltár gondolatmenetét, és gazdag költői képekkel csak erősíti azt. Sajnálatos, hogy énekeskönyvünk ma nem az összes versszakkal közli a parafrázist, hiszen így az akrosztichonból csak a MICHAEL olvasható ki (ha az összes versszakkezdő betűt összeolvashatnánk, akkor a szerző nevét kapnánk: MICHAEL STARINVS), és a zsoltár gondolatvilága is csonkul, csorbul.

Énekeskönyvünk dallama ma egy 20. századi evangélikus lejegyzésből átvett forma. Régi énekeskönyveink legtöbbje a 450. dicséretünk (Drága dolog az Úr Istent dicsérni) dallamára énekeltette Sztárai versét, de a ma használt dallam, amely szintén 16. századi gyökerekre megy vissza, szintén értékes, szép, és ahol még nem ismerik, feltétlenül megtanítandó. Énekeljük minél gyakrabban Sztárai énekét, amely a hívő, hálaadó ember tiszta örömét, életének, imádságának üzenetét így foglalja össze: Mely igen jó az Úr Istent dicsérni!

Papp Anette