Mindenkoron áldom az én Uramat

RÉ:254

A 34. zsoltár kezdettől fogva fontos zsoltára volt a korai keresztyénségnek, az első kommunióének is ebből a zsoltárból vette szavait: Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr, illetve más fordításban Ízleljétek és lássátok, hogy mily édes az Úr. A honi reformáció is jelentősnek tartotta a zsoltárt, nem véletlenül, hiszen a szorongatott élethelyzetben lévő embernek az a megerősítő bizonyossága, hogy Isten megsegíti az övéit. A 16. században három parafrázis is készült a 34. zsoltárból. Az elsőt 1564-ben Szegedi Gergely készítette Mikoron Dávid Saul előtt futna kezdettel, és a század végén Dóczy Zsuzsanna is versbe szedte a zsoltárt (Dicsérem én az Istent minden időben). A parafrázisok közül az először 1574-ben, Huszár Gál gyűjteményében megjelent vers a legjelentősebb. Ha az eredetileg huszonhárom versszakból álló ének versszakkezdő betűit összeolvassuk, a szerző nevét is megkapjuk: MICHAEL STARINVS FACIEBAT. Ma énekeskönyvünk hetet tart meg Sztárai verseiből, elhagyva az eredetiből a 3–5., 9–13., 17–18., 20–23. strófákat. Az elhagyásokkal az akrosztikon elvesztésén túl a zsoltár is sérült Sztárai ugyan az eredeti szövegnek nem modern értelemben vett hű fordítását adja, de az eredeti zsoltárverseknek mindegyikéhez költői, személyes líraisággal átszőtt parafrázist készített. Sajnos kimaradt a versekből a Sztárai által személyesen megtapasztalt isteni gondviselés, saját életpéldájának több megfogalmazása is, ami életét ismerve (tudjuk, hogy többször forgott halálos veszedelemben) különösen hitelesen szólalna meg:
           Csak egyedül őtet magasztaljátok,
           Mint éntőlem látjátok és halljátok,
           Velem öszve neki hálát adjatok,
           Egyetemben mind az ő nevét áldjátok.

           Ha valami nyavalyába én estem,
           Az Úr Istent kiáltván megkerestem,
           Feleletet azontól tőle vettem,
           És mindenből megszabadult én fejem.” (3–4.v)

Sztárainak az Istenbe vetett bizodalomról szóló parafrázisa nemcsak a protestáns gyűjteményekben volt népszerű (éneke a 19. századig szinte minden református és evangélikus énekeskönyvben benne volt), hanem a legfontosabb katolikus könyvekbe is bekerült. (Kájoni Cantionale, Illyés István Soltári énekek, Szoszna Demeter kézirata).

A Sztárai verséhez kapcsolódó dallam a 16. században igen népszerű volt, több egyházi ének és világi históriás énekek is hivatkoznak rá. Nótajelzésként először Görcsöni Ambrusnak a Mátyás királyról szóló, 1568 táján szerzett históriájával jelent meg, kottáját azonban csak a 18. században jegyezték fel az debreceni „Öreg” énekeskönyvben. A lendületes, könnyen énekelhető dallammal érdemes gyakran megszólaltatnunk a 34. zsoltár örökérvényű üzenetét:
           Segítségül azért Istent hívjátok,
           Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok,
           Igen nagy-jó, azt bizonnyal tudjátok:
           Benne bízó emberek mind boldogok.

Papp Anette

Hasonló anyagaink