RÉ21 223, RÉ 251
Ezzel a címmel látott napvilágot Ráday Pál (1677–1733) imádságoskönyve 1710-ben, nem sokkal a Rákóczi-szabadságharc vége előtt. Az elmélkedéseket, imádságokat tartalmazó lelki kincsestár egyik értékes darabja énekeskönyvünk 251. éneke: Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség.
Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc kancellárja volt, ő fogalmazta a szabadságharc elindulását meghatározó híres kiáltványt (Recrudescunt inclitae gentis Hungariae vulnera…, azaz Ismét kiújulnak a jeles magyar nemzet sebei…) Hazaszeretete mellett a Szentháromság Isten iránt érzett mély hódolatát, bensőséges imádatát is megismerhetjük a Lelki hódolás című gyűjteményből, amelyet a Zsinati Iroda Sajtóosztálya zsebkönyv méretben kiadott a szerző születésének háromszázadik évfordulóján. E könyvecskét föllapozva a 117. oldaltól találjuk az Istenes új énekek-et, közöttük első helyen a Meghódol lelkem kezdetűt. Versként is élmény olvasni e gyönyörű imádságos költeményeket, de a szerző kétségkívül éneklésre szánta őket. Jelen énekünkhöz két dallamot is javasolt. Az első a 8. genfi zsoltár dallama (Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk), a másik pedig az, amit énekeskönyvünkben az ének mellett találunk. Úgy tűnik, a 8. zsoltárnak nemcsak a dallama és versformája ihlette meg Ráday Pált, hanem tartalma, gondolatmenete és felépítése is. Ahogy a zsoltáros az Istent magasztalja az ének elején és végén, a kettő között pedig felsorolja az Úr kezének alkotásait, az égitestektől egészen a porszem emberig, úgy fejezi ki Ráday is a Szentháromság Isten előtti hódolatát, és sorolja fel az Isten imádóit a teremtett világ rendjében, míg végül maga is beáll a sorba. Az 5–6. strófa közül kihagyott versszak tökéletesen illeszkedik ebbe a felsorolásba:
Imád tégedet mindenféle állat,
Valamely a földön és a föld alatt
Mozog, csúsz, mász és járhat vagy állhat,
Tudja, táplálást csak tőled várhat.
A zsoltár és a dicséret gondolatpárhuzamát szemlélve azt mondhatjuk, hogy érdemes a 8. genfi zsoltár dallamával is énekelni Ráday magasztaló énekét.
Vizi István