A 16. századi énekkincs egyik legismertebb, legnépszerűbb darabja. Szövege a 4. századra (a hagyomány szerint Ambrusra és Ágostonra) visszavezethető, himnikus jellegű dicsérő éneknek, a Te Deumnak a verses parafrázisa. Az ismeretlen szerzőtől származó költemény először Huszár Gál 1574-es énekeskönyvében jelent meg Az Te Devm lavdamvs, summa szerént felirattal. Az értékes szöveg a 16. századtól napjainkig lényegében változatlan formában szerepel énekeskönyveinkben.

Dallamot a vershez Huszár Gál gyűjteménye nem közöl, nála csak dallamutalást (nótajelzést) találunk: Notaia, Felseges Isten hozzád kialtunc nagy keserüseguel. Ha a nótajelzésként említett zsoltárparafrázist az 1560-as kottás énekeskönyvben visszakeressük, akkor dallamot nem, csak egy újabb nótautalást kapunk: az O gloriosa Notaiara. Az O gloriosa, o speciosa (Ó dicsőséges, ó ékességes) szövegű Mária-ének dallamára nemcsak a Téged Úr Isten illetve a Felséges Isten kezdetű énekek hivatkoznak, hanem a 16. századtól szinte minden könyvben megtalálható, nyolc boldogságról szóló dicséretünket is erre a dallamra kell énekelni (lásd az énekeskönyv 204. tételét). Sőt, van olyan forrásunk, ahol még az Örül mi szívünk (163) is az O gloriosa nótajelzést kapja.

Katolikus énekeskönyvekben az említett Mária-szövegen – és a nálunk is ismert nyolc boldogságról szólón – kívül egyéb versek is kapcsolódnak a dallamhoz, például „Az Úr Istennek csuda hatalma”, „Szent Tamás vala” vagy „Üdvözítőnknek szentséges Anyja” kezdettel. A 17. századtól a Te Deum és a nyolc boldogság szövegparafrázist az unitárius énekeskönyvek is tartalmazzák, és természetesen benne vannak e szövegek minden evangélikus gyűjteményben is. A dallam népszerűségét a népzene is igazolja: „Nagy szívvel várják” illetve „Epedve várták” szöveggel gyűjthető volt egy, a parlandó felé hajló dallamalak.

Míg a katolikus könyvekben, a kolozsvári református énekeskönyvben (1744) és a népzenében megőrzött változatok a dallamot páratlan ütemekbe rendezik, addig a debreceni református énekeskönyv (1778) ugyanezt a dallamot páros ütemben adja.

Dicséretünket évszázadokig örökítették énekeskönyveink: óvták-vigyázták eleink. Vigyázzunk, hogy el ne tékozoljuk értékeinket!

Papp Anette