Énekünk szerzője Johann Agricola (1494–1566), eredeti nevén Johann Schneider. Eislebenben született, akárcsak Luther, akinek nemcsak földije, hanem tanítványa, barátja és munkatársa is volt. Ez az éneke 1530 előtt keletkezett, és szép példája annak, hogy nemcsak gyönyörű, szívből jövő imádság tör elő a szerző lelkéből, hanem egyszersmind áthatja a reformáció gondolatvilága is. Megtaláljuk benne a négy nagy „egyedül” felismerését: „solus Christus” (egyedül Krisztus), „sola Scriptura” (egyedül a Szentírás), „sola gratia” (egyedül kegyelemből) és „sola fide” (egyedül hit által). Mindjárt az első sor Krisztust szólítja meg – az eredeti német szövegben: Hozzád kiáltok, Úr Jézus Krisztus (Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ), sőt az utolsó versszakban is Jézus Krisztus nevét találjuk, csak a magyar fordításban lett a rím kedvéért így: Te segélj meg, Istenem!”

A Szentírás iránti igény már az első versszak utolsó sorában megjelenik, de mint lelki táplálék és védelem igazán a harmadik versszakban kap hangsúlyt:
           Igéd légyen eledelem,
           Mellyel lelkem tápláljam
           És megóvjam.

A kegyelem a legelső kérés tárgya: Tetőled kegyelmet várok, és jelenti az utolsó megnyugvást:
           Csak a te nagy kegyelmedben
           Van nyugtom és védelmem.

Ha az eredeti német változatban nem is ilyen világosan, de az ismeretlen énekfordító fogalmazásában egyértelműen visszacseng az Ef 2,8–9 tanítása:
           Nem cselekedetimből
           De kedvedből [= hanem kegyelmedből]
           Ments ki a halálból,
           Az örök kárhozatból!

Végül a hit kérése is már a kezdő versszakban felhangzik: Az igaz hitet kívánom.

További gondolatok az énekben a Miatyánkból ismerősek:
           Adjad, hogy teljes szívemből
           Engedjek vétetteknek,
           Te is ingyen kegyelmedből
           Kegyelmezz vétkeimnek

megfelel a "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" kérésnek. Ugyanígy a folytatásban: Ha kísértet jő, védelmezz a "Ne vigy minket kísértésbe" imakérést önti versbe.

Az ének sok zeneszerzőt megihletett, ezek közül kiemelem J. S. Bach orgonakorálját, (BWV 639 Itt a pedálszólam basszushangjai jelzik a sziklaszilárd alapot (Krisztus, Szentírás, kegyelem, hit), a másik szólam hullámmozgása felett pedig díszített formában szárnyal az ének dallama, a gyönyörű, bensőséges imádság hangjaival.

Vizi István