„Vannak olyan külföldi énekek, amelyek ökumenikus elterjedtségük, gazdag lelki tartalmuk, formaszépségük, ébresztő hatásuk folytán különösen megérdemelnék, hogy benne álljanak énekeskönyvünkben” – írta Csomasz Tóth Kálmán énekeskönyvünk szerkesztésének idején, 1946-ban. Köztudott, hogy gyülekezeteinkben a múlt század elejének ébredési mozgalmai nyomán terjedtek el a romantikus dallamú és szövegű angolszász evangéliumi énekek. Természetes és sokfelől érkező igény jelentkezett arra, hogy e népszerű énekanyag egy megválogatott és dallamában-szövegében megfelelő színvonalú része bekerüljön az új énekeskönyvbe. Kevéssé ismert azonban, hogy az akkoriban ismert dicséreteken kívül Csomasz Tóth Kálmán még tucatnyi énekkel gazdagította énekeskönyvünk eme dallamos-romantikus rétegét.

A 230. dicséret is azon énekek közé tartozik, amelynek felfedezése az énekeskönyv-szerkesztő érdeme. A dicséret szövegírója Sir John Bowring, aki kereskedelemmel és diplomáciával foglalkozván a Föld számos pontján megfordult. Sok nyelvet beszélt, versfordítások mellett számos énekszöveget írt. A legenda szerint egy távol-keleti országban látott, romos templomon magasodó kereszt ihlette a költemény kezdősorát: „In the cross of Christ I glory, towering o’er the wrecks of time.” Sokak szerint ez a legszebb keresztről szóló ének. Nem véletlen, hogy kezdősorát vésték Bowring halála után sírkövére is. Az angol eredeti szerinti páratlanul tömör kezdősort szó szerint így fordíthatjuk: „Krisztus keresztjében dicsekszem én, amely az idő roncsai fölé tornyosul.” Mindannyian könnyen ráismerünk így Pál apostol jól ismert vallomására, ami énekünk mottója is lehet: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével…” (Gal 6,14)

A dallam eredetileg egy Warwickshire-ból származó népdal. Az effajta könnyen megtanulható, periodizáló (kérdésre választ formázó) kéttagú dallam nem egyedülálló énekeskönyvünkben. Eltérő szótagszámú, de ugyanígy kétsoros építkezésű például a 299. vagy a 462. dicséret is. Összességében elmondhatjuk, hogy énekeskönyvünk egykori szerkesztője jó érzékkel választotta ki a 19. századi angolszász dallamvilág kegyes keringői és mozgalmi indulói közül a mindkét véglet kísértésének leginkább ellenálló dallamokat. Kiegyenlített dallamépítkezés és ritmika, arányos forma, viszonylag kevés ugrás és hangzatfelbontás, fegyelmezett dallami és szövegi fordulatok jellemzik az átvett és lefordított énekeket.

Bódiss Tamás