Áll a Krisztus szent keresztje

RÉ 230

„Vannak olyan külföldi énekek, amelyek ökumenikus elterjedtségük, gazdag lelki tartalmuk, formaszépségük, ébresztő hatásuk folytán különösen megérdemelnék, hogy benne álljanak énekeskönyvünkben” – írta Csomasz Tóth Kálmán énekeskönyvünk szerkesztésének idején, 1946-ban. Köztudott, hogy gyülekezeteinkben a múlt század elejének ébredési mozgalmai nyomán terjedtek el a romantikus dallamú és szövegű angolszász evangéliumi énekek. Természetes és sokfelől érkező igény jelentkezett arra, hogy e népszerű énekanyag egy megválogatott és dallamában-szövegében megfelelő színvonalú része bekerüljön az új énekeskönyvbe. Kevéssé ismert azonban, hogy az akkoriban ismert dicséreteken kívül Csomasz Tóth Kálmán még tucatnyi énekkel gazdagította énekeskönyvünk eme dallamos-romantikus rétegét.

A 230. dicséret is azon énekek közé tartozik, amelynek felfedezése az énekeskönyv-szerkesztő érdeme. A dicséret szövegírója Sir John Bowring, aki kereskedelemmel és diplomáciával foglalkozván a Föld számos pontján megfordult. Sok nyelvet beszélt, versfordítások mellett számos énekszöveget írt. A legenda szerint egy távol-keleti országban látott, romos templomon magasodó kereszt ihlette a költemény kezdősorát: „In the cross of Christ I glory, towering o’er the wrecks of time.” Sokak szerint ez a legszebb keresztről szóló ének. Nem véletlen, hogy kezdősorát vésték Bowring halála után sírkövére is. Az angol eredeti szerinti páratlanul tömör kezdősort szó szerint így fordíthatjuk: „Krisztus keresztjében dicsekszem én, amely az idő roncsai fölé tornyosul.” Mindannyian könnyen ráismerünk így Pál apostol jól ismert vallomására, ami énekünk mottója is lehet: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével…” (Gal 6,14)

A dallam eredetileg egy Warwickshire-ból származó népdal. Az effajta könnyen megtanulható, periodizáló (kérdésre választ formázó) kéttagú dallam nem egyedülálló énekeskönyvünkben. Eltérő szótagszámú, de ugyanígy kétsoros építkezésű például a 299. vagy a 462. dicséret is. Összességében elmondhatjuk, hogy énekeskönyvünk egykori szerkesztője jó érzékkel választotta ki a 19. századi angolszász dallamvilág kegyes keringői és mozgalmi indulói közül a mindkét véglet kísértésének leginkább ellenálló dallamokat. Kiegyenlített dallamépítkezés és ritmika, arányos forma, viszonylag kevés ugrás és hangzatfelbontás, fegyelmezett dallami és szövegi fordulatok jellemzik az átvett és lefordított énekeket.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink