A reformátorok hamar felismerték, hogy a gyülekezet éneklése – anyanyelven – legalább olyan fontos, mint a kórus latinul megszólaló művészi éneke, mert ebben nyílik lehetősége a gyülekezetnek arra, hogy aktívan részt vegyen az istentiszteleten. Ennek megfelelően a reformáció mindegyik iránya sokat foglalkozott azzal, hogy megtalálja a gyülekezet számára könnyen megtanulható és jól együtt énekelhető formát, és hamarosan százával keletkeztek a szebbnél szebb új zsoltárok, dicséretek, lelki énekek, helyet keresve az istentisztelet liturgiájában. Maga Luther is kiváló énekíró volt: részben korábbi, középkori eredetű énekeket (himnuszokat) alakított át ütemes (metrikus) gyülekezeti énekekké, részben pedig teljesen új énekeket szerzett az éppen aktuális ünnepkör témájában, vagy egy-egy zsoltár gondolatát alapul véve. Legismertebb éneke, az Erős vár a mi Istenünk (390) is zsoltár eredetű; nevezetesen a 46. zsoltár egyik gondolatát fejti ki és alkalmazza: A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Zsolt 46,8)

Énekeskönyvünk 217. éneke, a Bűnösök, hozzád kiáltunk ugyanide sorolható. A 130. zsoltár alapján írta Luther az Aus tiefer Not schrei ich zu dir (Mély szükségből kiáltok hozzád) kezdetű énekét, amelynek kissé átdolgozott magyar fordítását láthatjuk énekeskönyvünkben. Ha egymás mellé tesszük a 130. genfi zsoltárt és a 217. éneket, nemcsak a szöveg gondolatmenetét találjuk hasonlónak, hanem még az első dallamlépés irányát és nagyságát is, amely azt a mélységet próbálja kifejezni, ahonnan a zsoltáros kiált. A bűn mélysége ez, ahonnan csak Isten segítségével lehet felemelkedni, kijutni arra a magaslatra, ahová a zsoltáros az ének végén megérkezik: Isten egész Izráelt képes kimenteni bűnéből. Nem hiábavaló a várakozás az éjszaka sötétjében, mert elérkezik a várva várt hajnal, felragyog az Úr világossága, kegyelme nagyobb a bűn hatalmánál.

A Bűnösök, hozzád kiáltunk kezdetű magyar változat leginkább abban tér el az eredeti Luther-szövegtől, hogy az eredetileg egyes szám első személyben fogalmazott zsoltár („kiáltok”) itt többes számban hangzik („kiáltunk”), mivel itt az egész gyülekezet imádkozik, énekel. Ez a kis változtatás nemcsak azt fejezi ki, hogy nagyobb a baj, ahol nemcsak egy ember kiált, hanem azt is segít tudatosítani, hogy még a mélységben sem vagyunk egyedül, mert Isten mindannyiunk könyörgését hallja: Úr Isten, könyörülj rajtunk!

Mint sok más éneket, ezt sem szabad csupán egy versszakkal énekelnünk. Ne azzal zárjuk, hogy Mind elkárhozunk előtted, hanem azzal, hogy kegyes pásztorunk (…) megment a kárhozattól!

Vizi István