Református énekeskönyvünk 213. számú dicsérete Bűneinkről való közönséges vallástétel az Úr Istennek előtte a keresztyéni gyülekezetben címmel először a Huszár Gál-féle énekeskönyvben (A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek, Debrecen, 1560–1561) jelent meg. Nem sokkal az első megjelenést követően Bornemissza Péter énekeskönyvében (Énekek három rendbe, Detrekő, 1582) egy hosszabb, az ének istentiszteleti helyét és szerepét illetően pontosabb címet találunk: „Bűneinkről való közönséges vallástétel az Úr Istennek előtte, melyet akármikor is éneklünk, de főképpen akkor szoktuk mondani, mikor az Úrnak szent vacsoráját kiszolgáltatjuk.” Az ének szövege tehát az úrvacsorai közös gyónó imádság (confessio generalis) versbe foglalt változatát adja. Szerzője ismeretlen, s mivel akrosztichonja sincs, ezért egyéb információt az eredeti húsz versszak kezdőbetűinek összeolvasásából sem kapunk. Mai formájában a szöveg az eredetihez képest négy verssel rövidebb változatban szerepel énekeskönyvünkben.

Már Huszár Gál énekeskönyvében a mai dallamunk egy közeli változata társult a szöveghez. Ez a dallam ugyan a 16. században keletkezett, de a kor históriás énekstílusához képest régiesebb, az 1. tónusú gregorián antifónák elemeiből építkezik. Ma használt dallamalakját először az 1744-ben Kolozsvárott megjelent énekeskönyv tartalmazza. Tételünk a legrégibb énekeskönyveinktől fogva a 19. századig minden gyűjteményben benne volt, a protestáns forrásokon kívül a 17. századtól az unitáriusok is felvették énekeik közé. Énekeskönyvi elhagyását követően a dallamot a népi emlékezet tartotta meg, halottas szöveggel (Mint a fű, megszáradnak) Somogy megyéből Kiss Lajos gyűjtött egy szép református dallamváltozatot.

Az istentiszteleten elhangzó imádságok nemcsak a lelkipásztor imádságai, hanem a teljes gyülekezeté is. Különösen igaz ez a nyilvános, közös bűnvallásra, amiben a gyülekezet tagjai lehetőséget kapnak arra, hogy számba vegyék bűneiket, és elszámoljanak azokkal Istennek. Ezt a számbavételt különösen is segíti az ének szövege, hiszen felsorolja azokat a bűnöket, amelyekkel a kegyelem Urát megbánthatjuk:
           Gonosz szóval, szándékkal,
           Látással, hallással,
           Irigységgel, mordsággal,
           Rágalmazásokkal.

Akár közösségben, akár egyéni csendességben imádkozzuk is régi énekünket, kérjük a kegyelem Urát, hogy
           … Ne állj bosszút szertelen
           Mi gonosz bűnünkön.
           De minékünk megbocsáss
           Te szent Fiad által,
           Hogy mi idvezülhessünk
           Ő irgalma által.

Papp Anette