Boldogmondások – tükörként

RÉ 204

A hegyi beszédben felsorolt nyolc boldogságot (Mt 5,3–10) foglalja versekbe énekeskönyvünk 204. dicsérete. Bármennyire fontosak is az evangélium e mondatai, mégsem találtak helyet gyülekezeti éneklésünkben. Vajon miért?

Talán idegen a hangvétele? Az először Huszár Gál 1574-es énekeskönyvében megjelent dicséret egyedisége, hogy újszövetségi textust foglal versbe. Mi inkább azt szoktuk meg, hogy az ének személyes, egyéni hangvételű imádságunkat fogalmazza meg.

Talán rossz helyen van az énekeskönyvben? A dicséret Az egyetlen vígasztalásról című fejezetben rejtőzik, más énekeskönyvek a bibliai alapú énekeket általában egy helyen, Egyéb bibliai szövegű énekek címszó alatt közlik.

Sokkal fontosabb azonban az a kérdés: hol van a helye, mikor kellene énekelni a bibliai Boldogmondásokat? Csak akkor, amikor ez az igehirdetés textusa vagy valamiképpen ez kapcsolódik annak üzenetéhez? Istentiszteleti éneklésünk ma mindenestől fogva textusközpontú. Ez azonban igen leszűkíti a választható énekek körét – nem véletlenül panaszkodnak erre a lelkipásztorok. A hiba azonban nem az énekeskönyvben, hanem az énekválasztási gyakorlatban keresendő.

A kétezer éves keresztyén egyház istentiszteletében a zsoltárok és más bibliai szövegű énekek különleges szerepet kaptak. A zsoltárok mindenekelőtt az imádság műfajában használandók, melyekben – Kálvin szavaival élve – maga Isten tanít bennünket imádkozni. A zsoltárok rendszeres (nem textushoz, inkább az egyházi év egyes időszakaihoz illeszkedő) imádkozása vezeti el szívünket Istenhez, és készít fel minket az ő üzenetének meghallására.

Éppen így kaphat kiemelt helyet néhány más szentírási dicséret is a liturgiában. A genfi istentisztelet jellegzetes vonása volt, hogy az úrvacsorát követően a gyülekezet Simeon szavaival (Uram, bocsássad el szolgádat békével) távozott a szent helyről. A Tízparancsolat-éneket Kálvin strasbourgi liturgiájában „igei tükörként” énekelték, mely bűnvallásra és a kegyelmes Isten előtti hódoló imádságra indította a gyülekezetet. (A gyülekezet minden parancsolat után refrénként Kyrie eleisont énekelt.)

A Boldogmondások éneke – így a 204. dicséret – éppen ilyen igei tükörként énekelhető. Megújítandó istentiszteleti rendünk egyik – most már minden bizonnyal – fő eleme lesz a liturgia elején kötött, de választható elemekből álló imádságos-énekes rész, melyben Isten színe elé állunk bűnbánattal és hódolattal. E liturgiai szerepben kaphat fontos szerepet a Boldogmondások énekes formája is.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink