Heti énekünk dallama Johann Crüger (1598–1662) berlini kántor gazdag énekterméséből való. Crüger  amellett, hogy a 17. század legjelentősebb korálszerzője, azzal is kiemelkedik kortársai közül, hogy 1647-ben olyan négyszólamú énekes gyűjteményt jelentetett meg Praxis pietatis melica címmel, amelyben a 16–17. század legértékesebb német gyülekezeti énekeit válogatta össze saját szerzeményein kívül. Gyűjteménye 1737-ig közel ötven kiadást élt meg, egyre bővülő repertoárjával a 17. század legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású énekeskönyve lett. Református énekeskönyvünk 195. számú tétele az 1653-as kiadás (Praxis Pietatis Melica. Das ist: Übung der Gottseligkeit in Christlichen und trostreichen Gesängen. Berlin, Christoph Runge) 356. számú tételeként jelent meg először. Crüger dallamához Johann Franck (1618–1677) öt versszakos költeménye társul. Maga a vers (Herr, wie lange willst du doch) a 13. zsoltár parafrázisa. A szerző korának ismert költője volt, akinek mintegy száztíz, elsősorban egyházi énekszöveget köszönhetünk. (Egyik legismertebb költeménye, a Jézus, vígasságom… kezdetű ma is szerepel énekeskönyvünkben.)

Crüger dallamát már a 18. században lejegyezték Magyarországon, de nem Franck versének fordítása, hanem egy halottas szöveg (E mulandó világban elvégeztem életemet) kapcsolódott hozzá. (A halottas szöveg talán nem véletlenül társult ehhez a korálhoz: a 13. zsoltár hagyományosan a halotti szertartáshoz kapcsolódik!) Ezt a szöveg-dallam kombinációt örökítették tovább a diákmelodiáriumok és a honi halottas gyűjtemények a 19. századig. A tétel népszerűségét népzenei felvételek is igazolják: többek között Kórógyról (Szerém) és Nagysallóból (Bars) gyűjtötték fel szép, élő változatát. Megfontolandó, hogy a mai énekeskönyvünkből kimaradt halottas szöveget miként lehetne az élő gyakorlatba visszaemelni.

A 20. században csak az úgynevezett Jugoszláviai énekeskönyv (Árokháty Béla, 1939 Szabadka) tartotta meg a tételt (314), a mai református énekeskönyvben egy új, az Új zengedező mennyei karból (1743) átemelt szöveggel istentiszteleti záróénekként szerepel. Utóbbiban még a prédikáció után mondandó ének szövege is 17. századi korálszöveg, amely egy másik dallamhoz kapcsolódva (Kegyes Jézus, itt vagyunk…) mind a mai napig szerepel a német protestáns gyűjteményekben.

Mivel Crüger szép, plasztikus dallamát ma már Németországban sem használják, ezért református énekeskönyvünkre tekintsünk úgy is, mint értékmentő forrásra!

Papp Anette