Karácsonyi istentiszteleteink népszerű kezdőéneke. Kölcsönzött dallama van (152), amelyre még két újévi (190–191), három húsvéti (186–187) és két pünkösdi (188–189) szöveg is készült.

Vers és dallam külön utat járt be. Ez utóbbi az 1774-es Debreceni énekeskönyvben jelent meg először, de 16. századi gyökerére mutat D. Nicolai Selnecceri négysoros éneke, a Nun laßt uns Gott dem Herren, valamint a tizenkét soros Tévelygünk, mint a juhok az Eperjesi Graduálból (1635). Azonban még ennél is hosszabb a Karácsony ünnepében. Tizennégy soros szerkezete szinte áttekinthetetlenül variábilis: sorainak szótagszáma és zenei motívumai úgyszólván követhetetlenül változatosak. E mozaikszerűsége miatt szinte bizonyos, hogy a többi szöveg a már kész dallamra készült.

A mindössze egystrófás énekverset a Batthyány graduál közli először. A sallangmentes szöveg tömören fogalmazott híradás Jézus Krisztus születéséről és a karácsony jelentőségéről. Az énekszerző nem annak világi közhelyeit sorolja, nem is az általános szeretet eszméjéről elmélkedik, hanem Istenre és az ő ünnepi ajándékára, Jézus Krisztusra tekint. Vessük össze soronként az ének szövegét a Szentírás szavaival! 

Karácsony ünnepében örvendezünk szívünkben – Biblia: azért örvendezhetünk, mert „üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus…” (Lk 2,11)

„Mert Isten ő szent Fiát adta meg nékünk testben” – „a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában…” (Róm 8,3)

„Ki az ő népét megszabadítá a bűnöktől” – „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róm 7,24–25)

„És a régi kígyótól megmenté” – „És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget…” (Jel 12,9)

„Nékünk a dicsőséget megnyeré” – „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60,1–2)

Légyen dicsőség Királyunknak most és mindörökké! – „Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király!” (Zsolt 24,10) „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jel 5,13)

A régiek kijelentése (örvendezünk) nekünk legyen felszólítás: karácsony ünnepében örvendezzünk szívünkben!

Draskóczy László