Itt van Isten köztünk

RÉ 165

„A gazdag és változatos tartalmú éneklés egyformán hasznára van az énekeknek és a gyülekezetnek: egyik éneket a feledéstől, másikat a megunástól óvja meg, a bőven éneklő gyülekezetet pedig sok lelki szépséggel gazdagítja. Ez az énekünk minden gyülekezetben népszerű, éppen ezért arra kell vigyáznunk, hogy túlságosan gyakori énekléssel ne járassuk le.”  165. dicséretünk ismertetéséhez kapcsolódva hívja föl figyelmünket Csomasz Tóth Kálmán, énekeskönyvünk szerkesztője az énekválasztás, az énekhasználat egyik fontos alapszabályára. (Talán kevesen tudják, hogy a sokak által keresett Dicsérjétek az Urat! – tudnivalók énekeinkről című könyv ma a refpedi.sulinet.hu/egyhazzene/ oldalon megtalálható.) Jól megragadható a 165. dicséret alapgondolata, hiszen református istentiszteletünk legfontosabb elemeiről – közösségről, csendességről, igehirdetésről és igehallgatásról – van szó annak első versszakában. A második vers a mennyei perspektívát nyitja meg, és az angyalseregek Sanctus-énekéhez kapcsolja a mi földi istendicséretünket. E gondolatot folytatja, és még jobban kifejti a harmadik vers, majd a dicséret második fele (4–6. versek) egyre személyesebbé váló sorokban fogalmazza meg a Krisztussal való benső közösséget. Az énekszöveg szerzője, Gerhard Tersteegen (1697–1769) saját egyszerű, Krisztusban hívő lelki portréját rajzolja fel e sorokban. Fiatalkorában lelkipásztori pályára készült, de külső okok miatt félbe kellett hagynia tanulmányait. Világi munkája azonban nem akadályozta abban, hogy mellette intenzív és kiterjedt személyes lelkigondozói és evangélizáló tevékenységet végezzen. Fáradhatatlanul képezte magát a teológiai tudományokban, amelynek eredményeképpen tudását – laikus volta ellenére – széles körben elismerték. Összesen száztizenegy éneke maradt fenn, ezek révén vált neve még ismertebbé. Őt tekinthetjük a német református kegyesség legkiemelkedőbb énekköltőjének.  A 165. dicséret magyarul először a Hallelujah-énekeskönyvben jelent meg Thaly Lóránt fordításában, aki szintén nem lelkipásztorként vagy költőként, hanem orvosként – többek között a Bethesda Kórház belgyógyász főorvosaként – foglalkozott verseléssel és énekszövegek fordításával. Thaly Lóránt fordítását Csomasz Tóth Kálmán alakította tovább. Tersteegen énekét világszerte Joachim Neander dallamára éneklik, háttérbe szorítva annak eredeti, a 150. zsoltár gondolatait megfogalmazó (énekeskönyvünkben 266. számon „Egek nagy királya, magasztalunk téged…” kezdettel megtalálható) szövegét.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink