Én az Úrhoz felkiálték

RÉ 142

Szorongatások közti, de minden körülmények között Istenben bízó ember imádsága a 142. zsoltár. Ebben az igen ritkán olvasott és énekelt zsoltárban lépten-nyomon máshonnan már ismerős gondolatok bukkannak fel. A bibliai szöveg 77. zsoltárhoz hasonló kezdése – „Fennszóval hívom az Urat” – a 42. zsoltár vallomásával folytatódik – „mikor elcsügged bennem a lelkem” –, de aztán rögtön a 25. ismert gondolata következik: „Te pedig tudod az én ösvényemet.” Minél inkább magunkra vagyunk utalva, annál inkább megtapasztalhatjuk Isten közellétét. Az egyedüllétben, az Istenre utaltságban szólalhat meg a vallomás: „Hívlak téged, oh Uram … Te vagy oltalmam és örökségem.” Aki pedig megtapasztalja a szabadulást, az tudja igazán Istent magasztalni: „Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet.” A bibliai zsoltárt olvasva valóban azt érezzük: imádságot, mégpedig saját imádságunkat mondjuk, énekeljük.

A genfi zsoltár a bibliaival azonos számú strófába foglalja ezt az imádságot. A választott forma bő lehetőséget kínál a részletezőbb, költői képek alkalmazására:
            Bezárattak utak, ajtók,
            
Egyfelé sem szaladhatok.

Csomasz Tóth Kálmán is kiemeli e sorokat, aki szerint „verselés, nyelvi stílus és költői képek tekintetében ennek az éneknek van a legmagyarabb levegője, legnépibb hangulata.”

A 142. zsoltár Theodore de Béze egyik legkésőbb született zsoltárszövege, amely csak 1562-ben jelent meg. Ekkor – immár 451 évvel ezelőtt, Kálvin halála előtt mindössze két évvel – lett teljessé a genfi zsoltárkönyv. Évfordulók között járva feltehető az izgalmas, ámde megválaszolhatatlan kérdés: vajon merre fejlődött volna a genfi énekeskönyv, ha Kálvin nem távozik ilyen hamar az élők sorából? A reformátor halála miatt ugyanis ez a gyűjtemény véglegessé vált. Bár Szenci Molnár függelékkel bővítette a magyar kiadást (Oppenheim, 1612), Hollandiában és más helyeken is évszázadokon keresztül kizárólag a genfi zsoltárokat énekelték a reformátusok.

Énekünk ismeretlen voltát az is okozza, hogy nincs önálló dallama, de még az ajánlottként megjelölt dallam (a 100. zsoltár melódiája) sem közismert. Egyszerű versszerkezete (4x8 szótag) azonban lehetővé teszi, hogy akár ismert dicséretdallamra énekelhessük, amint ezt a gondolatot Csomasz Tóth Kálmán is felvetette. Kipróbálhatjuk a 134. zsoltár dallamával is, de attól sem kell visszariadnunk, hogy az egyszerű ritmikájú 500. dicsérettel vagy az ehhez hasonló dallamokkal társítsuk. Ekkor azt is megízlelhetjük, hogy e tartalmas imádság egyszerű dallamon érvényesül legszebben.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink

Dunamelléki Kántorképző Tanfolyam

A Budapesten rendezendő tanfolyam pontos helyszíne még nem ismert. A részvétel feltételei az egy évvel ezelőttihez hasonlóak, melyről bővebb információ itt található.

J. S. Bach és új Református énekeskönyvünk

Március 16. és 31. között számos templomban, koncertteremben vagy éppen a szabadban – aluljárókban, köztereken - csendültek fel J. S. Bach örökzöld vagy éppen ritkán hallható dallamai. A...