Imádkozásunk próbája, iskolája ez a zsoltár. Hozzátartozik, hogy a katekizmusi énekek énekelt alakban megírták hitünk cikkelyeit. Tudnia kellett ezeket annak a középkorban is, aki részesülni óhajtott a szentségekben, például házasodott. A Miatyánk, a Hiszekegy és a Tízparancsolat széles körben terjedt, közismert volt énekelt alakban. A kátéénekek sorában Kálvin idején a Tízparancsolat Marot-féle verses alakjához készült ez a dallam, erre énekeljük ma a 140. zsoltárt Béza de Bèze szerint. Először 1547-ben jelent meg a dallam, korán ismerős lett a Kárpát-medencében. Unitárius énekek is születtek rá a reformáció századában. 1574-ben Huszár Gál is kiadta, három évtizeddel Szenci Molnár zsoltárkönyve előtt.

Ugye nem illik ilyen zsoltár tehetős, magahitt, jól szituált, pazar villában élő, busás fizetést bezsebelő református szájába? Nem is ilyenek sorakoznak egyházközségeink névjegyzékében. Azért ők is közénk tartozhatnak, származás, fizetés, rang sem akadálya annak, hogy hitvalló és elkötelezett életet éljen valaki. Ha meg ilyen, lehet része rosszindulatban, gyalázatban, üldöztetésben. Vajon szükséget látó, munkanélküli református nagyobb beleérzéssel fohászkodik azokért, akikre napjainkban rágyújtják a templomot, és az élve kimenekülőkre sortüzet nyitnak? Édes feledés! Protestánsok hajdani üldöztetése? Hányszor imádkozunk ma azért, mindegyre csupáncsak azért, hogy napi ügyeink, szükségleteink megoldódjanak, életvitelünk akadálytalan legyen. Még jó, hogy szemérmesen nem követeljük Gondviselő Urunktól, jutalmazza meg hívőségünket külföldi utakkal, gondtalan életűek körébe tartozással, akiknek az életben többé semmi bajuk nincsen. Képesek vagyunk-e, hogy a bibliai idők óta üldözött tanítványok, igazi hívők üldöztetéseihez társuljunk legalább annyival, hogy szívvel-lélekkel énekeljük a 140. zsoltárt?

Elhagytuk illedelmesen a zsoltárnak az üldözők vereségéért, pusztulásáért való fohászkodását. Keresztyén ilyet nem kérhet. Csak hadd boldoguljanak Isten ellenségei és az igaz emberség uralomra jutott gyilkolói, az erkölcsi és szellemi istentelenséggel elkötelezettek!

Hátulütője az illedelemnek, hogy csak szükségben-bajban imádkozóvá korcsosulhatunk (például aki csak bankbotránykor könyörög). Aki az üldözöttekkel nem képes fohászkodni jódolgában, annak lelkéből őszintén ilyen imádság sem fakad, vagy csak nagy megpróbáltatások után: 
          Te vagy én erős Istenem(6),

Az igazak szép énekkel
Dicsérik te szent nevedet (13).

Fekete Csaba