Panaszzsoltár Babilóniából

RÉ 137

Lutherrel együtt tanult teológiát és még a reformációt megelőzően került a strasbourgi dominikánusokhoz Wolfgang Dachstein. Csatlakozva a reformációhoz igen hamar otthagyta a szerzetesközösséget. A strasbourgi Szent Tamás templom orgonistája lett, hamarosan meg is nősült. Barátjával, Mathias Greitterrel – a 68. genfi zsoltár dallamszerzőjével – összefogva anyanyelvű istentiszteleti rendet dolgoztak ki, és ehhez írtak német nyelvű zsoltárokat. 1525-ben a rendtartás részeként jelent meg az első strasbourgi énekgyűjtemény, amely Dachstein 137. zsoltárra írt parafrázisát is tartalmazta. Az „An der Wasserflüssen Babylon” kezdetű ének igen rövid időn belül sokfelé elterjedt, Luther is felvette saját énekeskönyvébe.  Kálvin 1539-ben ugyancsak Strasbourgban adta ki első zsoltároskönyvecskéjét. Meglepő, hogy a mindössze 19 zsoltár között itt is megtaláljuk a babiloni panaszéneket. Vajon miért volt olyan fontos a Verdi Nabuccójából is jól ismert, a fogságban sínylődő zsidók panaszát megéneklő zsoltár?  Mindenekelőtt a zsoltárének egy korabeli címfelirata világít rá a lényegre: „Panasz az Isten népét elnyomó zsarnokok ellen és vágyakozás az igaz istentisztelet iránt.” Sajnos adódott bőven ilyen jellegű történelmi esemény a 16–17. századi vallásháborúk idején. 1631-ben például a magdeburgi városi tanácsnak kellett elrendelnie, hogy a várost ért ellenséges támadás pusztításaira emlékezve minden évben bűnbánati és gyásznapot tartsanak május 10-én – többek közt e zsoltár eléneklésével. A 137. zsoltár áttételesen Jeruzsálem második pusztulásához is kötődik, amelyre a lutheránus egyházi év során a Szentháromság utáni 10. vasárnapon emlékeztek meg. Palestrina és más szerzők motetta-megzenésítései (Super flumina Babilonis) is arról tanúskodnak, hogy e zsoltár fontos helyet foglalt el a keresztyén liturgiában a húsvét ünnepét megelőző böjt idején. Akkor, amikor befelé fordulva és önvizsgálatot tartva felismerjük földi létünk nyomorúságait, és a fogságban élő zsidókhoz hasonlóan vágyakozunk igazi otthonunk, a mennyei Jeruzsálem felé. Nemcsak a böjti időszak, hanem a keresztyénüldözésekről manapság már szinte mindennapos híradások is indokolttá tennék, hogy a reformáció korához hasonlóan mi is gyakrabban imádkozzuk a 137. zsoltárt, hogy könyörögjünk az istentiszteletért, hitünk megmaradásáért, egyházi és gyülekezeti közösségünkért. Alkalmas ének erre énekeskönyvi zsoltárunk? Ennek megítélését a fentiek alapján ezúttal az olvasóra bízzuk.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink