„Mert mindörökké az ő jó volta” — Komáromi Csipkés György így fordította a zsoltár e sorát, nem tévedésből, hanem azért, hogy érzékeltesse, nincs igei állítmány a Biblia eredeti szövegében. De ez így magyartalan. Hozzáadta az állítmányt a Vizsolyi Biblia: „Mert mindörökké megmarad az ő irgalmassága.” Revideált Károlyink szerint: „Mert örökkévaló az ő kegyelme.” Szenci Molnár a magyar Biblia szójárása szerint verselte meg, amint a címben látjuk. Mai fordításunk szeretetet mond (bár erre van más szava a Bibliának), hozzátéve a tart igét. Sápadtabb az örökké tart a régi fordításnál. Idegenkedik a modern(kedő) fordító és  egyezményesen kerüli a kegyelem, irgalmasság szót.

Néhány zsoltárban találkozunk visszatérő, ismétlődő verssel. Ilyen a 42–43. és a 107. zsoltár. Sokkal több zsoltár hangzott el refrénnel, tudták gyakorlatból, nem jelölték a Bibliában. Kivételes a 136. zsoltár, végig ismétlődő félsorral. Jó alkalom váltogató éneklésre, ezt gyakorolták a bibliai időkben, de sokkal később is. Szó sem volt olyan egyhangúságról, mint sok mai vagy régebbi református istentiszteleten. Minden versszak elejét énekelheti egy vagy több gyermek, férfi, nő, vagy az énekkar, a folytatást pedig a teljes gyülekezet. Megmozgatja a váltakozás a szívből, nem csak szájjal éneklő hívő közösséget. Éneklésünknek nem lehetne egyetlen követelménye, hogyan szokás ma és hogy szoktuk meg valaha.

A Teremtő, Gondviselő, Szabadító dicséretét zengeti ez a zsoltár ismétlődő félsorral keretbe foglalva. A mindenség rendjében fakad a magasztaló hálaadás a szabadulásért. Ám az Egyiptomból való szabadulás és Izráel honfoglalása eseményeit felidéző versszakokat törölték énekeskönyvünkből. Ezek a történelemben cselekvő Isten csodálatos tetteinek hitvalló és ünnepi elismétlései. Hasonlót remélünk a magunk korában, életében.

Állandóságra és folyamatos változásra szintén int ez a zsoltár. Kell a szertartásban is ez a váltakozás. Kellenek állandó és alkalom vagy esemény szerint változó elemek. A mindenség rendje ezt tükrözi. A szüntelen változás ellensúlya az örökkévalóság. Lényünk, emberi személyiségünk nem nélkülözheti ezt a rendet. Ismételhetetlen és szakadatlanul ismétlődő jelenségek között élünk, ha tudjuk, ha nem. Azért kell ilyen tág ívű zsoltárokat legalább csöndességünkben végig énekelnünk, ha már templomi szokásaink szerint ezeket mellőzzük, hogy lelkünk nyugodalmára legyen tapasztalásunk. Miről? Változandóság és változhatatlanság, mulandóság és örökkévalóság Isten szövetségében egybekapcsolt egységéről.

Fekete Csaba