A 135. zsoltár hálaadó ének, amely a sokszor énekelt Úrnak szolgái (134) és a refrénes-responzórikus 136. zsoltár között helyezkedik el, kissé megbújva e hármas dicsérő zsoltárcsoport szélső tagjai között.

Egyszerű, világos vonalvezetésű dallama sok magyar népdalhoz hasonlóan intenzíven zendül meg a felső oktávon – éppen úgy, mint a hasonló mondanivalójú Erős vár a mi Istenünk. (Ezeknél és más hasonló, magasban induló énekeinknél – például a bűnbánati-könyörgő „Ne szállj perbe” vagy „Krisztusom, kívüled”-nél is – különösen fontos, hogy a hangszeres intonáció intenzíven vezessen fel az ének kezdetéhez.) Érdekes és a genfi zsoltárok dallamsémákból építkezését jól tanúsítja, hogy zsoltárunk harmadik sora hangról hangra egyezik a 150. első sorával, ötödik sora pedig a 75. zsoltár ötödik sorával.

Istendicséretünk soha nem lehet öncélú, még kevésbé magamutogató, mert mindig konkrét tartalma, háttere van, még akkor is, ha – mint a rövidebb 134. zsoltárban – nem beszélünk is erről. A részletezőbb 135. zsoltár éppen ezért tekinthető az előző folytatásának is, amely a teremtésben és a történelemben munkálkodó és azt uraló Istent magasztalja. Az ószövetségi zsoltár minket, az újszövetség egyházát tanítja imádkozni. Kálvin így fogalmaz: „E szavakat maga Isten adja szánkba.” A teremtő Isten dicsérete (énekeskönyvi 2–3. versek) igencsak időszerű ma, környezeti katasztrófák fenyegette és a teremtett világ megőrzését egyre sürgetőbben fontosnak tartó korunkban. A hiányzó 5–7. versek Isten csodatetteire emlékeztetnek, amelyre a 8. versben ez következik:
            Megáll örökké neve
            És szent emlékezete.

A bibliai zsidó nép sorsának felidézéséhez hasonlóan nekünk is fel kell idéznünk Isten előtt egyéni és közösségi történetünk csodáit. A zsoltár tehát úgy elevenedhet imádsággá bennünk, ha annak ószövetségi kötődése felgerjeszti bennünk a mi imádságunkat.

Néhány nyelvileg változott jelentésű szó azonban kétségkívül nehezíti ezt. A második vers jókedvű (ebben az alakban az ababcc rímképletű strófába sem illik e szó) szavának mai jelentése: kegyelmes. Bibliafordításunk így mondja: „neve gyönyörűséges. Jákóbot nem elválasztá, hanem kiválasztá. Nem a világ végitül, hanem a földnek széléről támaszt (nem terhes, hanem) esőfelhőket.

Mindenkor alkalmas hálaadás tehát a 135. zsoltár, de különösen fontos végigénekelnünk ó- és újév napján, a teremtés hetében, újkenyér és újbor ünnepén. A régi énekeskönyvek ezen kívül húsvéthoz, pünkösdhöz és úrvacsoraosztáshoz is ajánlották e zsoltárt.

Bódiss Tamás