Boldog az ember nyilván, ki az Istent féli

RÉ 128

Szokás említeni ama történelmi példát a világ mindmáig legjobban szervezett államhatalmáról, a Római Birodalomról, hogy széthullása akkor pecsételődött meg, amikor Rómából kihaltak az erényes családanyák. Mai világunk széthullásának, az emberiség végső válságának is fenyegető jele, hogy elapad a legalapvetőbb társadalmi sejt tisztessége, a családé. Nem működik úgy, mint eleitől fogva. Már sok helyen alig van összetartozása apának, anyának, gyermeknek, nagyszülőnek sőt dédszülőnek, azaz ősöknek és utódoknak. Mintha immár nem is volna ajánlatos az alapértékek között emlegetnünk a családi kört, mert hisz Európa már egyre kevésbé istenfélő, nem is zsoltáros, de nem is a népek boldog családja.

Istenfélő ember boldogságaként magasztalja a családot, mint áldást, a 128. zsoltár. A családi kört, ahol még van családi asztal, körülötte gyermekekkel, mert a gyermek ebben a hitvalló értelemben áldás. Áldott a gyermeket váró anya. Áldott helyek azok, ahol családi asztalnál is szól az istenfélő és hitvalló ének. Szólt ám ez a zsoltár Arany János idején, meg még száz esztendővel később is gyakran és számos családban. Lassan kihunyó tűzvilágnál, nyugovóra térés előtti fohászkodásul, vagy munkában, kalákában, délidőben és estidőben. Annyira kedvelt volt Szenci Molnár zsoltára, hogy fújták az unitárius atyafiak is Erdélyben.

Szenci Molnár előtt volt legalább fél évszázados előzménye e zsoltár kedvelésének. Két változatát is beiktatta 1560-ban a magyar zsoltárok sorába Huszár Gál énekeskönyve. Latin ének dallamára szólt az egyik (Minden keresztyének meghalljátok). Idézzük néhány sorát.
            Áldjon meg titeket az örök Isten,
            Ki lakik te gyülekezetekben.
            Az Isten szaporítsa jószágtokat,
            És adjon fiatoknak jó fiakat.
            Békesség légyen Anyaszentegyházban,
            Úgy légyen! Mondja minden ember bízván.

A másik változatát (Boldogok azok, kik Istent félik) Szent László énekének dallamára énekelték, ez is áldásmondás:
            Hogy te vallhassad idvösségedet,
            És hogy láthassad fiadnak fiait,
            Nemzetségidnek szaporodásit,
            És békességnek drága gyümölcsét,
            Keresztyéneknek hitben épülését.

Hit és család, családi kör és éneklés már-már a múlté? Ezzel a zsoltárral együtt? Mi más a megtérés, mint megújulás? Visszatérés az áldások körébe, a végső elbukás előtti ember állapotába. A 127. zsoltárral rokon értelmű a 128. Mindkettő vallja az emberi élet isteni értelmét. Ez a bölcsesség egyben zarándokének. A templomba való lelki felmenetel párosul a mindennapokat is templommá szentelő és boldogmondó énekléssel.

Fekete Csaba

Hasonló anyagaink

Dunamelléki Kántorképző Tanfolyam

A Budapesten rendezendő tanfolyam pontos helyszíne még nem ismert. A részvétel feltételei az egy évvel ezelőttihez hasonlóak, melyről bővebb információ itt található.

J. S. Bach és új Református énekeskönyvünk

Március 16. és 31. között számos templomban, koncertteremben vagy éppen a szabadban – aluljárókban, köztereken - csendültek fel J. S. Bach örökzöld vagy éppen ritkán hallható dallamai. A...