Csendesség és jó békesség

RÉ 122

„Az Isten lakhelyére való zarándoklás örömével mond áldást a zsoltár az Anyaszentegyház ősképéül szolgáló szent városra. A legfőbb áldást a belső békességben jelöli meg. Mivel pedig a békességet leginkább a háborúság idején tanulja meg értékelni az ember, nem csoda, hogy egyházunk életében is számos történet szól olyan viharos presbiteri gyűlésekről vagy más alkalmakról, amikor a pattanásig feszült légkörben valaki a békességet keresők közül rázendített a 122. zsoltár harmadik versére: Légyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség… – és ennek a zsoltárversnek eléneklése a legtöbb esetben lecsillapította a forrpontra hevült kedélyeket.” A fenti sorokat Csomasz Tóth Kálmántól idéztem szó szerint.

Tartalmánál fogva a 122. zsoltár többféle egyházi alkalmon – elsősorban templomszentelésen, hálaadó ünnepen – énekelhető. Sepsy Károly 2013-ban megjelent „Zengjetek orgonák!” című intonációs kötetében megemlíti: „A két világháború közti időben s valamivel tovább is ez a zsoltár volt a debreceni református himnusz, minden ünnepi alkalom záróéneke. Fennállva énekelték, akár a nemzeti imádságot.”

Az egyházi év során – meglepő módon – böjt egyik vasárnapján szólal meg zsoltárunk első verse. A „Laetare” névvel is illetett negyedik böjti úrnapja éppen erről a versről (Ézs 66,10) kapta latin nevét: „Örüljetek Jeruzsálemmel és örüljetek felette mind, akik őt szeretitek…”, majd erre mintegy válaszként szólal meg a 122. zsoltár első verse: „Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!” Szívhez szóló a liturgia üzenete: tudok-e örülni ennek? Otthonom-e a mennyei Jeruzsálemnek ez a kis földi szelete – a gyülekezetem?

Régi énekeskönyveink kiskarácsony, azaz újév napján, de reformáció ünnepén is ajánlják zsoltárunk éneklését. Még érdekesebb és megfontolandó tanács, hogy úrvacsorai énekként vegyük elő. Vajon mért? Mert az úrvacsora Istennel és egymással való közösségünk – a kommunió – alkalma és jele. A közösség pedig csak egymás elfogadása és a békesség eredménye lehet. Hafenscher Károly szerint „a bűnbocsánat szentségében elnyert békességet adjuk tovább a liturgia keretében embertársainknak, jelezve azt, hogy Isten békessége szerteáradhat a földön”. Ezért előzi meg az úrvacsorai közösséget az ősi rendtartásokban az egymással való kiengesztelődésre való felhívás. „Az Úr békessége legyen mindnyájatokkal. Legyen békesség köztünk mindenkor!”

Bódiss Tamás

 

Hasonló anyagaink

Dunamelléki Kántorképző Tanfolyam

A Budapesten rendezendő tanfolyam pontos helyszíne még nem ismert. A részvétel feltételei az egy évvel ezelőttihez hasonlóak, melyről bővebb információ itt található.

J. S. Bach és új Református énekeskönyvünk

Március 16. és 31. között számos templomban, koncertteremben vagy éppen a szabadban – aluljárókban, köztereken - csendültek fel J. S. Bach örökzöld vagy éppen ritkán hallható dallamai. A...