A 121. zsoltár egyike annak a tizenötnek, amelyeket zarándokénekként ismerünk (120–134. zsoltárok). E bibliai zsoltárok címfeliratában a Károli-fordítás szerinti ’grádicsok éneke’ megjelölés ugyanazt a kifejezést próbálja visszaadni, amit az új fordítás már zarándokéneknek hív. Az eredeti héber szöveg felmeneteli énekről szól, akár lépcsőkön (grádicsokon) a jeruzsálemi templomba, akár az ország mélyebben fekvő helyéről Jeruzsálembe mentek fel az ünnepi zarándokok. (Csupán érdekesség: van olyan vélemény is, amely szerint az énekhang felmenetelére utal a cím, és úgy kellene fordítani: „ének magas hangra”.)   A zsoltáros mindjárt az ének elején felfelé tekint, az előtte magasodó hegyekre. A héber nyelvű zsoltárszöveget vizsgálva inkább kérdésnek látszik a következő mondat: „Honnan jön segítségem?”, semmint a hegyekre utaló megállapításnak („on­nan [= ahonnan] jön segítségem”). Szenci Molnár Albert mindenesetre az utóbbi módon értette:
            Onnan felyül nékem
            Minden segedelmem.

A folytatás mindenképpen biztató – szinte látjuk, amint a felfelé kapaszkodó zarándok előtt végül a magas hegyek sem jelentettek akadályt, mert a teremtő Istentől megkapta a szükséges erőt és segítséget:
            Isten az én reménységem,
            Ki az eget formálta
            És e földet alkotta.

A zsoltár arról tesz bizonyságot, hogy Isten az övéinek segítségére siet egész úton: éjjel és nappal, ébrenlétben és álomban, holdfényben és nyári forróságban, jövet-menet érezhetik az Isten jelenlétét, mert az Úr „nem aluszik el”, és nem „szunnyadozik az Izráelnek vigyázója”. A régies szöveghez olyan dallam társul, amely szinte szemünk elé festi a hegyeket: kisebb-nagyok csúcsok sorát találjuk mindjárt az első két sorban. A dallam fordulatai nem nehezek, inkább a ritmusra kell nagyon odafigyelni, mindjárt az elején, de különösen az ének közepétől.  A 121. zsoltár szépsége többek között a genfi zsoltárok nagy ismerőjét, Kodály Zoltánt is megihlette, aki gyönyörű vegyeskari feldolgozást készített rá. Kifinomult prozódiai érzékét zavarta, hogy az első sor legmagasabb, hosszú hangjára rövid szótag kerül, amit a kiírt ritmus szerint meg kell nyújtani: „Szemem a heee-gyekre vetem...”. Ezért Kodály feldolgozásában a zsoltár így indul: „Szemem a bércekre vetem...” Sajnos ez a zsoltár mára inkább csak az istentisztelet egyik kezdő fohászában cseng vissza: „A mi segítségünk jöjjön az Úrtól...” Tanuljuk meg énekelni is a zsoltárt, hiszen akkor könnyebben eszünkbe jut egy-egy csüggesztő helyzetben:
            Szemem a hegyekre vetem,
            Onnan felül nékem
            Minden segedelmem…

Vizi István