„Megmentettél a halálos veszedelemtől, ezért hálát adok neked, és téged szolgállak egész életemben.” Így foglalható össze egyik legszemélyesebb hangú zsoltárunk mondanivalója. Énekeskönyvünk hasonlóan fogalmazza meg a zsoltár címét: „Hála és fogadástétel halálból való szabadulásért.”

A zsoltárokban szokatlan személyes, egyéni hang inkább újabb dicséreteinkre jellemző. E zsoltár személyes hangja azonban nem ugyanolyan, mint az utóbbi évszázadban született énekfordításoké: a szöveg szubjektív hangvétele mellett is különös távlatot kap. Ennek egyik oka, hogy nem részletezi túl, mikor és milyen mélységben volt és pontosan hogyan szabadult meg. Éppen ezért kapcsolódhat sokunk személyes élettörténetéhez.

Néhány éve jelent meg A. Molnár Ferenc nyelvtörténész munkája, amely a genfi zsoltárok magyar szövegével foglalkozva a Szenci Molnár-féle eredetit és a Csomasz Tóth Kálmán igazította, ma használatban lévő énekeskönyvi formát vetette össze és látta el kommentárokkal. E zsoltár két szövegének összehasonlításában főként prozódiai célú változásokat látunk, a tizenegy versszakban összesen kilenc alkalommal. A változások nyolc esetben a szöveg- és dallamritmus összehangolásáért és csupán három esetben a régies szóalak kiváltásaként születtek. (Van, amikor mindkét ok szerepet játszhatott.) A négy évszázados szöveg egyes szavainak jelentésváltozása miatt a nyelvtörténész fent említett munkájában további három szó kiváltását javasolja: a második versben sérelmem helyett félelmem, a harmadikban jókedve helyett kegyelme és együgyűeket helyett elesetteket cseréjét javasolja. Érdemes lenne még a negyedik versszak elején a nyavalyámban-szükségemben szócserét is meggondolni.

A 116. zsoltárral először Johann Hermann Schein ötszólamú kórusművében találkoztam „O Herr, ich bin dein Knecht, du hast meine Bande zerrissen” – azaz „Ó Uram, íme, szolgád, bilincsemet rólam levetted” kezdettel. Azóta kedves nekem ez az imádság, amely a halálból való szabadulás motívuma révén húsvéthoz és a húsvéti ünnepkörhöz, a hálaadó pohár említése miatt azonban az úrvacsorához is kapcsolható. Mérsékelt ismertségének nem a szövegérthetőség, hanem a dallamközlés hiánya az oka. Énekeskönyvünk a 74. zsoltárt tekinti főszövegként, így ott található a dallam. E zsoltár azonban panaszkodó jellege miatt sokkal kevésbé használatos, mint a 116. Reméljük, hogy új énekeskönyvünk mind a dallam, mind a prozódia és a szövegérthetőség tekintetében ismertebbé teszi a zsoltáros hálaadó bizonyságtételét.

Bódiss Tamás