A bibliai 110. zsoltárnak a Zsidókhoz írt levél ad egyértelműen krisztusi, újszövetségi értelmezést. A mennyei Atya és a jobbján helyet foglaló Fiú képe nemcsak a feltámadás és a mennybemenetel, hanem már a testet öltés ünnepéhez is szorosan kapcsolódóik. Karácsony nem két napos ünnep. Sokrétű üzenetének újragondolását és elmélyítését segíti, ha a betlehemi jászoltól – ahol a pásztorokkal az emberré lett Istent imádjuk – eljutunk kiskarácsonyig (újév napjáig), azaz Jézus névadásának napjáig, amikor a szabadító megváltót láthatjuk meg a kisdedben. Innen a karácsony legősibb ünnepéhez: vízkereszt napjához vezet utunk, amelynek evangéliumi történetei – a napkeleti bölcsek, a megkeresztelkedés, valamint a kánai menyegző – egyaránt Krisztus királyi származásáról és istenfiúságáról szólnak. Ide kapcsolódik a 110. zsoltár, amelyet másik tíz társával együtt a Krisztusra mutató királyzsoltárok között tartunk számon. Profetikus bibliai szövege igen ősi. Nem összefüggő, de alapvetően a királyi trónra lépés szertartásából származó elemeket tartalmaz. Csomasz Tóth Kálmán szavaival itt „az igei tartalom nem közérthető fogalmazásban, hanem balladaszerűen felvillanó költői képek formájában jelenik meg. Ez a zsoltár, akár bibliai, akár rímes énekeskönyvi szövegét tekintve, szinte a legmodernebb lírai költészettel rokon gondolati formákban mondja el a mondanivalóját”. A héber szöveg egyes kifejezései, fordulatai többféleképpen is értelmezhetők, aminek legkülönösebb példája a 4. vers. Károlinál így szól: „A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.” Ugyanez a Káldi-Bibliában egyértelmű, Krisztusra mutató prófécia: „Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.” Erre is alapozva lett a 110. a latin egyházban a vasárnap – a feltámadás, azaz az Úr napja – vesperásának indító zsoltára. Mi is bármelyik Krisztus-ünnepen elővehetnénk, de leginkább a mennybemenetel ünnepén van helyén, amikor a Fiú az Atya jobbjára ült. A 110. genfi zsoltár ismeretlenségének egyik oka, hogy énekeink legnagyobb részétől eltérően nem imádság. Több annál: igehirdetés, prófétai szózat, Krisztusról szóló tanúságtétel. Titok, amely teljes mélységében szinte fel nem fogható – mint a Melkisédek szerinti papság –, de amely éppen ebben a mivoltában fejezi ki, érzékelteti az isteni szeretet és gondviselés felfoghatatlan nagyságát. Ezt próbáljuk évről évre mélyebben megérteni, ezért örvendezünk és adunk hálát karácsony ünnepében is.

Bódiss Tamás