Magával sodorja a dallam a hitvallót, aki a 105. zsoltárt szívből énekli. A strófa közepén ismétlődik a 3. dallamsor, amelyet zenei fogás színesít. Három hosszú hangot oszthatunk páros számú (3×2) vagy páratlan számú (2×3) rövid hangokra. Hosszú és rövid hangok ilyen váltakozása kibillenti a ritmust a szokott kerékvágásból. Érdekesebb. A második és az ötödik sor egyformán indul, másként végződik. Tele van a genfi zsoltárok dallamvilága a zeneszerző efféle tudatos megoldásaival.

Keressétek e kegyes Urat… Keres a hitvalló. Talál is, hazatalál. A Heidelbergi Káté szerint hála követ bűnt és váltságot. Hálaadó élet. Hálából „neki szentelt” élet, elhangzik úrvacsorázáskor. Nemzeti és isteni távlatban ószövetségi előzménye ennek több zsoltár (78, 105, 106, 107). Csak a 107. zsoltár teljes énekeskönyvünkben, a többit néhány strófa pótolja. Bibliánk szerint a 6–42. vers hiányzik most a 105-ből. Olvassuk el, ha már nem énekeljük, mit verselt meg bibliai hűséggel Szenci Molnár Albert. Bűn, bűnhődés, ígéret; Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes és Áron, egyiptomi szabadulás, ígéret földje. Hitvallás a történelmi események elsorolása, Isten felséges tetteit magasztalja. Ezt a történelmi tudatot, az üdvözítés történetét vállalja és vallja ez a zsoltár és az ezt a zsoltárt éneklő gyülekezet.
          És az Úr mind vélek vala,
          Hogy népe kárt ne vallana.

1800 tájától az Apostoli Hitvallást is elhagyták néhol református úrvacsoránkból, nem tartották reformátusnak. Megrövidítették a zsoltárokat, egyre satnyult, sorvadt az énektudás és lelkület. Sok évtizeden át csak annyi verset énekelt (énekel) a református gyülekezet, ahány éneket korábban végig elénekelt vasárnapról–vasárnapra. Hanyatlott reformátusságunk, csenevészesedik napjainkban is. E zsoltár huszonnégy verséből maradt öt, hármat szokás belőle énekelni. Nem lehet sokkal nagyobb arányú egész életünk és egész reformátusságunk hálaadó volta sem. Elhangzott a zsoltár első fele már abban az időben, amikor Dávid elhelyezte a szövetség ládáját (lásd 1Krón 16). Úrvacsorán és karácsonykor is hangzott hajdan nálunk ez a zsoltár. Egyvégtében, mint Kálvin idején.

Másként alakul csöndessége, magányos elmélyedése azoknak, akiknek az életéből nem hiányzik az éneklés, a közösségi zsoltározás sem. Régen gyermekeink megkeresztelését befogadásnak értették Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének szövetségébe. Erről szólt a szertartás végén a gyermek, a szülők, keresztszülők és a gyülekezet megáldása. Kell a zsoltár 4–5. verse énekeskönyvünkbe ismét, hogy énekelhessük értelmesen, és érthessük az összefüggést:
          Ti, Ábrahámnak nemzetségi,
          Istennek választott szolgái,
          Kik Jákóbtól származtatok,
          És választott fiak vagytok!
          Mi Urunk ez kegyes Isten,
          Aki regnál mindeneken!
          Megemlékezik szünetlenül
          Az ő szentséges kötéséről,
          És az ő igaz igéje,
          Ezer és több nemzetségre,
          Mindindörökké megáll frigye,
          Melyet Ábrahámmal szerze.

Fekete Csaba