A címben jelzett 104. zsoltár szervesen folytatja a 103. gondolatmenetét, hangvételét. A két zsoltár bibliai kezdete (Áldjad, én lelkem, az Urat) is teljes egészében megegyezik, csak a versforma különbözősége miatt változik az énekelt – genfi – formában. A 104. zsoltár eredeti 18 és fél verséből énekeskönyvünk 15 strófát tartalmaz, de még ennek folyamatos végigéneklése sem reális mai zsoltáréneklési gyakorlatunkat ismerve. A zsoltárt magát mégis érdemes megismernünk és imádkoznunk, különösen nyáridőben, illetve újkenyér és újbor idején, amikor magunk is közvetlenebbül érezzük és élvezzük a teremtett világ sokféle csodáját, teremtő Istenünk ajándékát.

Míg a jóval ismertebb 103. zsoltár Isten irgalmasságáról beszél, itt az ő világot teremtő és fenntartó hatalmát szemlélhetjük. A teremtés és a természet költői képekben sem szűkölködő ábrázolása, valamint a napszakok életritmust is szabályozó váltakozásának leírása gerjeszti fel a zsoltáros első felkiáltását a 12. versben:
            Uram, mily nagy a te bölcsességed,
            És bölcsességes cselekedeted!
            Nagy dolgaidnak, Uram, nincsen száma,
            Mikkel mind e föld kereksége rakva”

A zsoltár második részében Isten gondviselő szeretetének két fontos jelét csodálhatjuk: ő ad eledelt és ő adja az éltető lelket. Mindkettő különös aktualitású.
            Minden állat, Uram, tereád néz,
            Szemeit emelvén Felségedhez,
            Eledelt adsz nékik ő idejükben.

Így kezdődik a 14. vers, amely akár asztali áldásként is énekelhető. („Állat” helyett „élő”-t énekelve erre talán több esély lehet.) A második gondolat pünkösd ünnepéhez kapcsolja a 15. verset, különösen annak közepét:
            De ha rájok lehellesz ismétlen,
            Legottan mind megélednek szépen.

Nem véletlen, hogy e megfelelő bibliai zsoltárverset idézi az ősi pünkösdi Alleluia.

Számos más zsoltárral együtt a 104. zsoltár fordulatai is középkori eredetről tanúskodnak, amely sokkal gyakoribb és erősebb, mint a genfi zsoltárok sokat hangoztatott világi eredete. A „Te lucis ante terminum” himnusszal való zenei rokonságot akkor is megérezhetünk, ha a ritmust figyelmen kívül hagyva eldúdoljuk a dallamot. Ekkor arról is meggyőződhetünk, hogy ez a nagy ívű dallam legalább olyan jól érvényesül így is, mint az énekeskönyvi, ritmikus formában.

Hogyan imádkozzuk a teljes 104. zsoltárt? Egy lehetséges, kombinált megoldás lehet, ha az 1. vers éneklését követően a zsoltár bibliai 1–26. versei hangzanak el, majd a befejező négy énekeskönyvi vers (14–18.) szólal meg ismét énekben. Így is imádságunk lehet a zsoltár, amelyet – Kálvint idézve – „maga Isten ad szánkba”.

Bódiss Tamás