Hallgasd meg, Uram, kérésem

RÉ 102

Értékes részeket hagytak el zsoltárainkból 1948-ban. Szerencsére összes versszaka megmaradt ennek a nagyon érdekes zsoltárnak, alig valami módosítással. Dallama tudatos, könnyű énekelni, mind a nyolc sor azonos ritmusban hömpölyög, de mindegyik más menetű. Soká megmozgatta az óév esti istentisztelet a kevésbé templomos gyülekezetet is. Az elmúló esztendőt búcsúztató énekét Bátori István (a zsoltár kezdése miatt) erre a dallamra írta (Lelkünk, testünk teremtője, 281). Lengyel József pedig szép nagypénteki énekéhez látta alkalmasnak ezt a dallamot (Buzdítsd fel, Uram, lelkemet, 333).

Jól kellett ismernie Csokonainak a zsoltárt, példának állította a 7. versszakot záró rímpárt, ritkasága és különlegessége miatt (ez a zsoltár egyik fordulópontja):
          Jelen vagyon az az óra,
          Melyben dolga fordul jóra.

Kinek a dolga? Miféle ügye fordul jóra? A szent helyé, és a sok nemzedéken át oda gyülekezőké. Igen régi szokás szerint az ötödik bűnbánati zsoltár a 102. elnevezése, noha sehol nincs benne ahhoz hasonló bűnvallás, mint az 51-ben. Panasz és hitvallás végig. Egyéni és közösségi. Végsőkig elkeseredett, már életétől búcsúzó ember rimánkodik múlandóságában hat versszakot. Akkor átmenet nélkül robban a hitvallása:
          De te megmaradsz örökké.

Igen elmélyülten imádkozó, és az örökkévaló igékhez kötődő ember tapasztal ilyen földindulásszerű fordulatokat. Másoknak hihetetlen ilyesmi megtapasztalása. Tisztára esztelenség. Miként is fakadhat erre a fohászra füst és pára életű ember, aki belegabalyodott bajába: Siont immáron szánd meg? Az csak, akinek a Szentély földre rontott kövei is kedvesek, aki az Istennek szentelt hajléknak kedveli még porát is. Halandó és teremtő, egyén és nemzet meg nemzedékek sorsa itt kapcsolódik össze. A végóráját sejtő ember lelki-szellemi nincstelen volta a szent hely romlásából fakad, ezért látszik hiábavalónak immár lezáruló élete, ezért annyira személyes a kérése:
          Ne hagyj elvesznem, Úr Isten,
          
Életemnek közepében!

Fölbukkannak a halálra ítélt foglyok, a harag, amely a 6. (az első bűnbánati) zsoltárt kezdi. Büntetésnek észleljük a magunkra maradást, az idejekorán lezáruló életet. Mégsem jegyzékbe foglalt bűnöket litániázik a zsoltár, mindenek ellenére bízik a megmaradásban. Mert az égi és földi erők hiába látszanak rendíthetetlennek, örökre változhatatlannak, mivoltuk nem más, mint az elviselt ruha sorsa. Innen fakad a végső bizodalom:
          Azért a te szolgáidnak
          Fiai megszaporodnak
          És maradnak végig,
          
Azaz örök időkig.

Odavész, kivész az élet, ha nem így van, ha szétrombolják, porba döntik azt, ami szent.

Fekete Csaba

Hasonló anyagaink

Dunamelléki Kántorképző Tanfolyam

A Budapesten rendezendő tanfolyam pontos helyszíne még nem ismert. A részvétel feltételei az egy évvel ezelőttihez hasonlóak, melyről bővebb információ itt található.

J. S. Bach és új Református énekeskönyvünk

Március 16. és 31. között számos templomban, koncertteremben vagy éppen a szabadban – aluljárókban, köztereken - csendültek fel J. S. Bach örökzöld vagy éppen ritkán hallható dallamai. A...