Ezért örvendjetek vígan – szólít a zsoltár. Fogadjuk meg, énekeljük gyakran a savanyú keresztyénség ellenpontjaként. Több effajta zsoltár dicsőíti Isten királyságát, régi időkben előre vetítve Jézus Krisztus királyságát, második eljövetelét. Ilyeneket főként a 90. zsoltárral kezdődő negyedik könyvben találunk. Ezek a zsoltárok másként jelenítik meg az ítéletet, mint a középkori haláltánc-énekek és zörgő csontvázak. Érvényesül a prófétai szókimondás: kárhoztat minden bálványozást, tévelygést (Ézs 2), megítéli Saul és Dávid korát. Sámuel első könyvének záró és második könyvének kezdő fejezetei ugyanezt szemléltetik. E zsoltárt is az Egyszülött imádásaként érti a zsidókhoz írott levél (1,6). Urunk a tiszta (egyenes) szívűeknek irgalmaz a Biblia első könyvétől az utolsóig (Jel 11,18).

A tűz itt kísérőjelenség, nem maga az ítélet. A mindenség bekapcsolódik az ember szertartásába, tapsoló fák, fickándozó hegyek, ujjongó szigetvilág és partvidék társul a bálványokat elvető igazak Istent imádó ünnepéhez. Mulandóság és örökkévalóság áll szemben. Teremtmények, időlegesek, elfolynak az örökkévaló mozdíthatatlanság jelképei, a hegyek. Föltűnik a viaszként megolvadó hegy Mikeás ítélethirdetésében is (1,4). Az Úr érkezését kísérő jelenségeként ezt látjuk másutt is (pl. Zsolt 18,8–16; 77,17–21; Hab 3,3–12).

A megalázó vereség örvendetes Sionnak és Júda leányainak, azaz Jeruzsálem anyagyülekezetének, meg az ország leánygyülekezeteinek. Az emberi csinálmányt (bármilyen emberfeletti rangra emelt eszmét, normát, törvényszerűséget, szokást) istenítők szégyenletes sorsa ismétlődik a prófétáknál (például Ézs 42,17, Jer 10,14). Az újszövetségi gyülekezetben is összeférhetetlen az Úr temploma (életünk) bármiféle bálványozással (2Kor 6,16).

A Hóreb hegyén az Istennek szentelt életűekre áradó világosság és az Úr dicsőségének megnyilvánulása honolt, amikor Mózes kijelentést kapott (2Móz 24,17), vagy a kijelentés sátorában (2Móz 40,34), Salamon templomának szentélyében (1Kir 8,10) végül a betlehemi éjszakában éneklő angyali hírnökök körül (Lk 2,9).

Balassi-strófának indul (6-6-7), de nem az, más a folytatása a kilencsoros versnek. Negyedik sora fordulópont. Ez hétszótagú, itt van a lezárás, a versszak dallami felezése; az ötödiktől kezdve minden sor hatszótagos. Két-két dallamsor ismétlődik a második négysoros egységben. A dallam kilencedik, azaz lezáró sora visszautal a negyedikre. Átgondolt versszerkezet és dallam hordozza, hogy az Úr országol és regnál (uralkodik, kormányoz) minden időben.

Fekete Csaba