Ki tart ma gyülekezete vagy városa református templomának lerombolásától? Sőt örvendezhetünk: új templomok épülnek, patinás templomok szépülnek. Akkor hát nem illik többé szívünkbe és szánkba a pusztulást panaszló 74. zsoltár? Nem, ha szentegyházunk kiszorult szívünkből. De ha mégsem zárult be saját kis világunk, akkor üldözött és fenyegetett keresztyénekről is tudnunk kell, akiknek erőszak fenyegeti templomát, hitét, vallását és életét. Elüldözöttek keserves és kedves harci éneke volt ez a zsoltár. Genfbe menekült francia reformátusoké, elnyomott és szabadságukért harcoló skót protestánsoké. Hangja igen hasonlít Jeremiás siralmaihoz meg a 79. zsoltárhoz. Illett anyaszentegyházunk köznapjaiba, hitvalló őseink történelmi leckéjébe. Bizony nemcsak hajdan, hanem a közelmúltunkban is történtek szörnyűségek. Brassó egyetlen református templomát 1962-ben romboltatta le a hatalom, a Délvidék református templomait sok gyalázat és kár érte az ezredfordulón a ntestvérnépek között dúló polgárháborúban. Még jobban fenyeget a lelki templom romlása. Üvöltő ellenség sem kell, gyújtóbomba sem kell, a templomok mégis elárvulnak. Sokat megért színreformátus falvak néptelenednek el, kiürült templomuk teteje beszakadt, fala penészes, omladozik. Másutt fogy a gyülekezet, jövőnk sem csu¬pa fény és virágzás. Meddig még? Látjuk a jeleket, de immáron nincs egyházunknak prófétai szava, amely megmondhatná, hogy mi lesz határa az egykor keresztyén Európában a hit, erkölcs, tisztességes élet becsmérlésének és a szabadság ürügyén való alantas korlátozásának. Ezzel a teremtő és az emberrel erős kötést (szövetséget) vállaló és szerző kegyelmes Isten szent nevén tesznek gyalázatot.

Minden templomrom emlékeztet, az van minden puszta falu, puszta templom elnevezésben, hogy a hely gyalázatról, szenvedésről, gyilkolásról, rombolásról, élet és vidék elpusztításáról kapott nevet. Pusztaságot tőn te szent helyeden a szörnyen ordító hódító. Soká alázattal őrzött, ma néhol felújult szokás, hogy hűséges reformátusok nem turistaként látogatnak romtemplomokhoz, hanem a húsvéti és nyári időben ott imádkoznak, úrvacsoráznak. Gerlicének csak ebben a zsoltárban nevezi Isten népét a Biblia. Szenci Molnár Al¬bert hozzáadja a galambocskát (a szegények mózesi áldozatában is ez a két madár olvasható vagylagosan).

Erre a szép dallamra énekeljük még a 116. zsoltárt is (Szeretem és áldom az Úr Istent), Lengyel József esti énekét (Ne jöjjön addig szememre álom, 509), Ráday hódoló énekét (Dicsérlek téged, Idvezítőmet, 290) és a hitvallás megverselt formáját (Hiszek a mennybéli szent Istenben, 252).

Fekete Csaba