Ne szűnjünk meg ezzel a zsoltárral  fohászkodni — különösen egy új esztendő kezdetén —, hogy érvényesüljön napjainkban és világunkban az isteni igazság és megítélés! Annál is inkább, mert minden kornak és társadalomnak szüksége van vezetőre, nevezzék akár elnöknek, akár fejedelemnek. Európa (és hazánk is) hosszú évszázadokat nyert ajándékul és próbatételül, hogy élő keresztyén gyakorlatban érvényesítse azt a társadalmi gondoskodást és felelős irányítást nemzedékről nemzedékre, amiről ez a zsoltár is énekel. Sok méltatlan uralkodó, felelős megbízatást elnyert vezető nem Isten országát és a szerinte való igazságosságot kereste, ezért manapság is zsarnokság, kiszipolyozás, szűkölködés, védtelenség és orcátlanság fenyeget a magas polcra kapaszkodott, érinthetetlen törvényszegők embertelensége és istentelensége következtében.

A zsoltár több részlete nem igazán illik semmiféle földi királyra. Különösen nem kiskirályra, önjelöltre, trónkövetelőre vagy hatalmat bitorlóra. De mikor nemzeti királyunk nem lehetett, sokban ráillett Bibliát olvasó és imádkozó erdélyi fejedelmeinkre. Huszár Gál és Szenci Molnár kora jól tudta, nem szűnhet az érettük mondott könyörgés. Hazánkban soha nem voltak a királyi házért kötelezően és állandóan mondandó imádságok. Vallották azonban református hitünk jó példával elöljáró gyülekezetei és tudós prédikátorai, hogy a zűrzavar ellen, a bűnözés megfékezésére és a rászorulók pártfogására szükséges valamilyen uralkodó és általánosan kötelező törvényesség. Az uralkodó azonban felel tetteiért Istennek és népének, és kora elesett társadalmi osztályaiért, a róluk való gondoskodásért is ő felel. Az eszményi uralkodót személyes és közösségi életünkben csak a békesség fejedelme, csak Isten küldötte, Jézus Krisztus mint földi ország nélküli király testesíti meg, hisz a zsoltár egyes sorai az ábrahámi ígéretekre is utalnak. Szenci Molnár elhagyott strófáiban a békesség zsírjáról (éltető folyadékról) és az igazság hasznáról énekeltek őseink, mert olyan ez, mint a kaszált mezőre csöpögő, áldott nedvesség. Újév énekünkben (Ez esztendőt megáldjad, 190) ugyanezt a szellemi tartalmat várjuk és valljuk, amikor könyörgünk, hogy
          Kegyelmedből, Úr Isten
          Bő zsírral ékesítsed.

Kettővel több strófát hagyott a zsoltárból a Baltazár-féle énekeskönyv 1921-ben, mint amennyit most éneklünk. A befejező négy sor elhagyása fájdalmas vétek. Lezárása ez a Zsoltárok könyve második részének, a 42–72. zsoltárnak. Közösségi és hitvalló áldásmondás Istenre és küldöttére. Leendő énekeskönyvünkbe vissza kell vennünk:
          Az ő neve nagy dicsőséggel
          Mindenütt áldatik,
          Szentségének dicséretével
          Mind ez föld eltelik.

Fekete Csaba