Tapasztalásból, meghallott kiáltásból fakadt ének a 61. zsoltár. Válasz az imádság áldozata:
          Meghallgatsz fogadásomban 
          Megfizetem 
          Naponként őnékie.

Kétségbeesett vagy komolytalan fogadkozás nem szül zsoltárt, sem merő panaszolkodás. Honnan tudná a madárporonty, milyen az anyamadár védő szárnya, ha nem azért volna életben, mert mindig az óvta? E bizonyosság szól akkor is, amikor nagy ínségből fakad a kiáltozó imádság. Igen, kiáltozás: amikor nem bírja a fájdalmat némán hordozni, kiált teli torokból a lelkileg nyomorgatott ember.

Honnan kiált? A messze föld (mint a Jer 10,13-ban, ahol a föld szélén túlról felszállnak a viharfelhők) Istentől távoli vidék, a mindenség alvilági mélyének pereme. Onnan (kietlenből, nem élhető helyről, ahol nem soká maradna életben) eljut biztonságba az imádkozó (Hol bátorságom légyen), magasságban, meredély fölötti sziklára épült tornyos-bástyás erődítménybe. Mint kismadár óvó fészkébe.   

Nem kell erőltetnünk, hogy az első-második és a negyedik-ötödik dallamsort szünet nélkül egybekapcsolva énekeljük. El sem kell kínosan harapnunk az első meg a negyedik sor záróhangját. A hármas (párossal váltakozó) lüktetés gyakori a genfi zsoltárok világában, amikor már érezzük a zsoltár igazi mélységeit, segíti a tudatosabb eléneklést. Ilyen lüktetésű például a 141. zsoltár is (Tehozzád kiáltok, Úr Isten). Korábbi magyar kiadásokban a zsoltár második hangjára az alatta lévő hangról léptünk, most kvártot ugrunk. Ez a helyes. Szenci Molnár egyszólamú német kiadásokból vette át a dallamot, ott úgy találta, úgy tanulta meg, nem ő írta át hibásan.

Királyi imádság ez a zsoltár. Tudta Szenci Molnár, hogy nemzeti királyunkért kell fohászkodnunk egyre, de igazából az örökkévaló királyságra illik, hogy Nagy sok nemzetségekre — Végtelen időkre terjedjenek esztendei. 1948-ban már fenyegetett a népköztársasági államforma, illett elhallgatni a királyságról, a zsoltár két strófája attól fogva nem létezett, pedig hajdan az uralkodók évfordulóin igen énekelték atyáink. Most is kellene, hogy bárki van uralmon:
          Országa érjen sok időt
          Isten előtt
          Szép csendes békességben.

Magamért kiáltozzam? A Biblia nyelvének szólásmódja úgy is imádkoztat, hogy hirtelen változik az első személy, mintha más valaki imádkozna a királyért, aki mindeddig fohászkodott. Közösségi és magányos imádság kapcsolódik. Nemzedékeken átível, hogy vagyok jó reménységben. Ez öröksége az istenfélőknek. Ha ez hiányzik, mostan és naponként, akkor nem lesz valósággal megtapasztalt lelkiállapot, hogy vígan éneklek.

Fekete Csaba