Az élet értelmét és rejtélyét kutató tanítás szólal meg a 49. zsoltárban. Szokatlanul hosszú – egy teljes versszak – a bevezető, ezt követően tér rá mondanivalójára a zsoltáros. A téma nem ismeretlen, és mindig időszerű, a jóval ismertebb 73. zsoltárban is erről olvashatunk. Egészséges tulajdonságunk, ha mindig a jobbra, többre törekszünk, de ennek negatív oldala, ha szüntelen másokhoz mérjük magunkat. Különösen bántja azonban igazságérzetünket, amikor mások jogtalanul szereznek meg és birtokolnak valamit, amivel mi nem rendelkezünk. Nem is tudunk ezek fölött napirendre térni, míg csak – ahogyan a 73. zsoltár énekeskönyvi 9. verse mondja – „el-bémenék végre az Istennek szent helyére”. Igen, a titok csak ennyi: Isten színe előtt kerülhet helyre önértékelésünk, ott kerülhetünk összhangba önmagunkkal, őve¬le, egymással és a világgal egyaránt. E harmónia eredménye az a bizonyságtétel, amelyet Gárdonyi Zoltán örökérvényűen zenében is megfogalmazott: „…szívemnek kősziklája és az én örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26)

A 73. zsoltár bizonyságtevő gondolatait fogalmazza meg kissé szikárabb, tanító jellegű hangon a 49. zsoltár is. A tanítás mindenkinek, „köznépnek és főrenden valóknak” (1.v), szegényeknek és gazdagoknak egyaránt szól. Az erőteljes gondolatok aránylag hosszú, tíz, illetve tizenegy szótagos, lendületes, széles ívű, a versszakok első sorát kivéve azonos ritmusú dallamsorokban szólalnak meg. Teljes dallamsorok itt nem ismétlődnek, a dallam motívumai inkább variálódnak, ezért kissé nehéz megtanulni a zsoltárt, de ugyancsak ezért annál inkább megragad az elmében. Érdekes, hogy a 2. és a 6. dallamsor csaknem azonos alakot mutat, amelyek egymásra rímelése, valamint a 4. sor határozott középzárlata két négysoros szakaszra osztja a strófákat. Megjegyzendő még, hogy az első dallamsor az azonos hangnemű 140. zsoltár indításával rokonítható.

A zsoltár egyetlen verse sem kapott csillagozást 1806 után, amely akkor azt jelentette, hogy éneklése nem ajánlatos. 1877-től az első, bevezető vers után minden további elmaradt, majd 1921-ben a páros versek visszakerültek, ámde az egész szöveget átszabták a hasonló strófaformájú 27. zsoltár dallamára. Mai énekeskönyvünk visszahozta a dallamot, és még eggyel bővítette a versszakok számát.

Zárásként, a zsoltár fő gondolatára visszautalva hadd kívánjam: bárcsak megtanulnánk az Úr házában, az ő színe előtt, a zsoltárok kiérlelt szavaival elpanaszolni életünk nagy kérdéseit, hogy útmutatást és békességet nyerjünk, dicsőítvén őt gondoskodásáért, szeretetéért és kegyelméért! Isten segítsen bennünket ebben!

Bódiss Tamás