Veszélyes elakadnunk és letanyáznunk a szomjúhozó szarvasnál. Emlékeztessen végre a 42.-kel összetartozó 43. zsoltár, hogy egyik zsoltárimádság sem csak elkezdés! Pállal kérdezzük (1Kor 14,16): a rögtön megszakadó imádságra mondhatni-e áment? A két zsoltár összetartozását a bibliai szövegben szó szerinti ismétlődés mutatja. Szenci Molnárnál a záróversek más-más módon szólnak, nem egyformán, mint Bibliánkban. Ennek az a magyarázata, hogy előbbi Marot, utóbbi Béza verse, ezen felül versformájuk is különböző.
          Én lelkem mire csüggedsz el
          Mit kesergesz ennyire… — a 42. zsoltár szerint.

Miért vagy szomorú én lelkem;
Mit kesergesz ily szertelen?— a 43. zsoltár szerint.

Keseregni, elcsüggedni, sokan, — ó, de szeretnek! A gyötrődő-vívódó zsoltáros nem ebben leli kedvét. Korholja önnön magát, unszolja, serkenti még ilyen lehetetlen állapotban is az Isten ígéreteihez való ragaszkodásra. Valóságos gyász, lehetetlen állapot az elhagyatottság (mint a 35. zsoltárban). Elhagyatott, akit elhurcoltak rabságba, fogságba, vagy aki boldogulását idegenben keresi, kényszerből. Mi meg csak úgy besétálunk templomunkba. De sokan nem tehetik ezt sem, mert se templomuk, se joguk. Tudja ezt az, akit elhurcoltak és soha a szülőföldjére nem kerül vissza. A zsoltárost üldözik, a világ sok részén tilos ma is a keresztyén vallás. Nem jobb a nagy szabadság sem. Ott meg íratlan szabály nem engedi a hitvallók vallásos közösségben élését. Távol tarthatja az imádkozástól, a templomtól a lelki oltalomra és megvilágosodásra sóvárgó személyt, hogyha nem szokott (nem szoktatták) emberségre, emelkedett gondolkodásra, tisztességre.

Az ősidőkben sem léphetett át bárki bárhol kaput, korlátot, határt csak úgy, tetszése szerint. Van határ, amin nem juthat át az Istentől elszakadt, elidegenült ember; őt minden tilalomnál erősebben akadályozza belső útvesztése, világtalansága; abban, hogy Istenhez el is jusson. Menthetetlen. Nem ilyen a zsoltáros! Beléphet, be is lép a szent helyre, az oltárhoz járul, mint beavatott pap. Mert megmenekült, mert igaz ítéletben igaznak nyilvánult. Megigazult. Nem csillapíthatatlan nyugtalanság, sóvárgás és gyászos elhagyatottság az élete. Oltalomba fogadott, elvetettsége megszűnt, elhárultak az ellenséges tilalmak. Ilyen az isteni ítélet. Egyengetés, helyretétel, az ellentétek elsimulása. Ezért fohászkodom újra meg újra a zsoltárossal, hogy ítéljen meg az Úr.

Mennyi minden következik még a már-már bírhatatlan szomjúhozásra! Ebben a zsoltárban is, és általában a zsoltárokban. Ezért ígéretes a folyamatos és huzamos zsoltározás. Sokkal gazdagabb kincset érlel az állhatatos imádkozás, mint a bele-belekapás a zsoltárba!

Fekete Csaba