Énekeskönyvünk 31. zsoltárának 2. verséből való a fenti cím. A választás nem véletlen. Az egyházi év böjti és azt előkészítő időszakában kiemelt fontosságot kap a földi vándorútról – mint versenypályáról (1Kor 9,24–27) – a kísértésben és nehézségekben is Istenre tekintő bizalomról szóló üzenet. Nagy ajándék, hogy Isten gyermekei e rögös, földi úton is a kegyelem fényében járhatnak. Ezt a megtartó, megőrző kegyelmet ábrázolja erős és biztos kősziklaként a zsoltár, mely az első nagyböjti vasárnapot megelőző úrnapjának – ősi hagyomány szerinti – kezdőénekében is megszólal.

A 31. zsoltár latin kezdősora (Tebenned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha) zárja a híres óegyházi himnuszt; a Te Deumot is, így Kodály Zoltán Budavári Te Deumát is: „In te, Domine, speravi, non confundar in aeternum.”

Mondanivalójában igen gazdag zsoltár áll előttünk. A sorok között hétköznapi, emberi bajainkkal szembesülhetünk, ezeket tárja Isten elé könyörgésében a zsoltáros. Ehhez kapcsolódhatunk és a zsoltár szavai így válhatnak saját imádságunkká.

Témája miatt sokkal gyakrabban élhetnénk e zsoltárral, de ennek több akadálya is van. Az egyik a terjedelem. Kálvin genfi gyülekezetében három részletben énekelték végig az összesen tizenkilenc strófát – ez megoldás lehet számunkra is.

A másik nehézség a dallam, amelyet a kutatók egy középkori karácsonyi himnusszal rokonítanak. (A solis ortus cardine) A panaszosan lehajló, ’mi’ végű – úgynevezett fríg hangnemű – dallamot régiesnek érezzük, amely azonban az 51. zsoltárhoz és 341. dicsérethez („Ó Krisztusfő, te zúzott…”) hasonlóan igen kifejező erejű.

A zsoltár használatának harmadik akadálya egyes szavak idegenszerű, ma már nem ismert vagy félreérthető jelentése. Bizonyára szívesebben énekelnénk már az első verset is, ha záró sora (a „nyavalyám” szót kiváltva) így módosulna:
            És tarts meg jóvoltodból,
            Ments ki minden bajomból.

Az átköltés (30 bibliai versből 19 énekvers) miatt olyan költői kifejezések is megjelennek itt, amelyek a bibliai szövegben nem találhatók. Ilyen a 4. vers második fele, amely a „megvonszom” ige kiváltásával így lenne érthetőbb:
            Szívemet azoktól megfosztom,
            Akik élnek hívságban;
            És csak bízom Uramban.

Igen nagy gazdagságot rejt e zsoltár, amelynek minden versét énekelheti és imádkozhatja, aki nyelvünk régies ízei mögött is érzi a lelki mondanivalót. A teljes genfi zsoltárkönyv hozzáférhetősége és kiadása egyházunk örökös feladata. Még sok vita övezi e kérdést, de énekeskönyvünkben inkább kevesebb, néhány helyen finoman igazított, a figyelmet nem leterhelő szöveggel kell majd közölni a zsoltárokat. A 31. zsoltár esetében erre az 1–5., majd 13. és 19. versek lehetnek a legalkalmasabbak.

Bódiss Tamás