Több oka van annak, hogy a zsoltároknak csak igen kis részét használjuk. Ezek egyike, hogy elfelejtettük azok ünnepi kötődését. A régi debreceni énekeskönyvekben táblázat szemlélteti a zsoltárok ünnepi és más tematikus kötődését. E táblázatból tudjuk meg, hogy e heti zsoltáraink közül pl. az 53. adventre, a 93. karácsony idejére, a 48. zsoltár pünkösdkor, a 21. pedig húsvét idejére és mennybemenetel napjára alkalmas ének. Zsoltáraink ünnepi jellegét Csomasz Tóth Kálmán foglalta listába a „Dicsérjétek az Urat! – Tudnivalók énekeinkről” című könyvének elején. Akinek nincs meg a könyv, keresse fel a Református Pedagógiai Intézet honlapját (rpi.reformatus.hu), ahol az Oktatási szakterületek – Egyházi ének – Dicsérjétek az Urat! útvonalon megtalálja a listát a 2. zsoltár ismertetésénél.

Vajon milyen kapcsolódása lehet egy ószövetségi zsoltárnak az üdvtörténethez? A 21. zsoltár esetében énekeskönyvünk zárójeles megjegyzése igazít el: messiási vonatkozású királyzsoltárral van dolgunk, melynek ószövetségi jelentése mögött az újszövetség felől nézve egyértelműen formálódik ki Krisztus, az örökkévaló király képe. Az első három vers még mintha földi uralkodóról szólna, de amikor az 5. verset kezdjük énekelni:
            Őt felvőd nagy dicsőségre
            A te segedelmeddel,
            Örök üdvösségeddel.
            E nagy királyi felségre
            Tőled emelteték
            És ékesítteték

– akkor már egyértelműen Krisztusra kell gondolnunk, akit az Atya a maga jobbjára ültetett. Még határozottabb vonásokat kap ez a Krisztus-kép, amikor az utolsó ítélet mozzanatát idézi föl a 8. versben:
Megtalálja kezed őket,
            Akik reád támadnak,
            Bosszúságodra járnak.
            És a te gyűlölőidet
            Kezeidből senki
            Soha ki nem menti.

Végül a feltámadás gondolata így körvonalazódik a záró versben:
            Azért, Uram, már támadj föl:
            Mutasd meg hatalmadat,
            Lássuk erős voltodat...

A zsoltárok úgy válhatnak személyessé bennünk, ha azokat tekintetünket valóban Istenre vetve olvassuk, illetve énekeljük. A messiási zsoltárokban Krisztust látjuk meg, és valójában róla éneklünk. A panaszkodó, átkozódó zsoltárokban – személyes emberi konfliktusaink helyett, azoktól eltávolodva – Isten országának ellenségeit kell látnunk, mert „nem test és vér ellen van tusakodásunk”. Legemberibb indulatainkat és érzelmeinket is Isten elé vihetjük a zsoltárimádságban. Ő emelhet ki bennünket a mélyből, hogy az örök kőszálra állva elmondhassuk a 21. zsoltár szavaival:
            Hogy dicsőséges erődről
            Vígan énekeljünk,
            És benned örvendjünk.

Bódiss Tamás