A halál és reménytelenség mélységétől az istendicsőítés magasságáig diadalmas ívben emelkedik a 18. zsoltár. A 2Sám 22-ben is megtalálható hálaadó ének Dávid személyes életének megtapasztalásán alapul. Apokaliptikusan megrendítő az isteni megjelenés és a szabadítás leírása, ez a leírás teszi valóságossá a megtapasztalást.  Fordítsuk most figyelmünket a 18. zsoltár másik, költői jellegzetességére! Köztudott, hogy a genfi zsoltárkönyv száztízféle versformát használ. Ez rendkívüli formai változatosságot, ezzel együtt rendkívüli értéket jelentett a reneszánsz verselés virágkorában, a 16. században. Ez a formai gazdagság ugyanakkor a zsoltárok gyülekezeti használatának egyik legnagyobb nehézsége, hisz gyakorlati szempontból sokkal könnyebb lenne tíz-tizenöt dallamon végigénekelni a psalteriumot. Régi, 1921-es énekeskönyvünk éppen ebbe az irányba tett egy – erősen megkérdőjelezett – lépést, amikor a zsoltárok százötvenes számát érintetlenül hagyva harminc dallamot elhagyott a százhuszonnégyből. Az érintett zsoltárokat egy-egy ismertebb zsoltárdallamra énekeltette, több esetben a versszerkezetet, szótagszámot is megváltoztatva.  A 18. zsoltár – tizenkét, egyenként tíz-tizenegyes sorból épülve – mai énekeskönyvünk leghosszabb psalmusa. Dallama megegyezik a 144. zsoltáréval, ám annak első szakaszát másfélszer kell itt énekelni. Ugyanígy elénekelhető a 18. zsoltár a 45., vagy a sokkal ismertebb 32. zsoltár dallamával is, a 8. zsoltár dallama pedig háromszor is belefér a 18. egyetlen strófájába. A genfi zsoltár eredetileg nem volt ilyen hosszú. Csak az első versszak volt tizenkét soros, a továbbiakban a dallam első szakaszát nem kellett megismételni, ami nyolcsoros strófákat eredményezett.  A nagyböjtöt előkészítő időszak kezdetén álló úgynevezett „hetvenedvasárnap” zsoltárimádsága szintén a 18. zsoltárt idézi. Énekeskönyvünk szerint ez az alábbi szöveg:
            Nékem, Uram, szövétneket gyújtasz,
            És a setétben világot nyújtasz.
            Te általad ellenségim seregin
            Általfutok, átszököm kerítésin
            Mely tökéletes az Isten úta,
            Tiszta és próbált az ő mondása.
            A benne bízóknak ő erős pajzsa,
            Ez Istennek de ki lehetne mása?
            De holott volna oly erős kőszál,
            Mint az Isten, aki minket táplál?
            Az Isten erejébe felöltöztet,
            És útaimban jól vezérl engemet. (6–7. v.)

Akárhogy tekintjük is, a 18. zsoltár tartalmi gazdagsága szükségessé tenné, hogy áttekinthetőbb szövegbeosztással és könnyebben énekelhető dallammal énekelhessük Isten dicsőségére és magasztalására. 

Bódiss Tamás