A 16. zsoltár legfontosabb sora ez, amely azonban nem az elején, hanem az énekeskönyvi ötödik vers közepén, szinte elrejtetten található. Péter apostol pünkösdi prédikációjában is idézi e zsoltár 8–11. verseit, ami egyértelműen megerősíti a húsvéti értelmezés helyességét. Minden bizonnyal ennek nyomán emelte be Händel Messiás című oratóriumának szövegírója is a bibliai 10. verset – „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba” – a mű szövegkönyvébe, és e szavakkal hirdeti meg az oratórium második részének közepén a feltámadást.

Ünnepi kötődése ellenére a zsoltár nem harangzúgásos-orgonazengéses módon, sokkal inkább a hajnali, csendes, „belső szobai” imádság hangján fogalmazza meg a húsvéti evangélium bizonyosságát. De hogyan jutunk el e bizonyosságig, valamint az 5-6. vers dicséretéig, amely versek éneklését Csomasz Tóth Kálmán – az ének ismertetéséhez kapcsolódva – oly melegen ajánlja?

Az első vers összefoglalva szólaltatja meg a könyörgés és a hitvallás hangját, utóbbi szinte szó szerint Tamás apostol húsvéti bizonyságtételt idézi: „Én Uram vagy te, örvendek tenéked!” A második vers határozottan utasítja el az istentagadás útját és az azon járókkal való közösséget. A 3–4. vers – az előzővel ellentétben – Pál apostol bizonyságtételének (Fil 1,21) hőfokán fogalmazza meg az alapvető bizonyosságot:
            Az Úr Isten az én örökségem,
            Mely nekem kiváltképpen részeltetett.

A záró vers már az örök boldogság képét vetíti előre.

Ez az első Theodore de Béze kezétől származó zsoltár. A rendkívüli változatosságra törekvő, későreneszánsz zsoltárverselés itt is egyedi formát teremtett: a 10-11-10-11-11-11, végig nagy szótagszámú sorokból álló szerkezet énekeskönyvünkben is önmagában álló versforma. A dallami ismétlések hiánya és az egyszeres, illetve kettős szinkópák nem segítik a dallam könnyű megtanulását, az ilyen egyedi dallamok viszont annál különlegesebben bontakoznak ki a korabeli többszólamú letétekben. Ez is erősíti azt a felismerésünket, hogy a genfi psaltérium teljes körű használata csak akkor lehet reális, ha a gyülekezetben nem ismert, nem használt zsoltárok kottát ismerő énekesek ajkán szólalnak meg az egykorú, például a nálunk is leginkább elterjedt goudimeli többszólamú feldolgozások módján.

Bódiss Tamás

Az Úr Isten az én örökségem

Örököltem testi-szellemi képességeimet, szemem és hajam színét. Nem dönthettem, hogy a világ melyik táján, milyen korba, milyen népbe, családba, hagyományba szülessek. Mindez lehet örömöm forrása, de indíthat szüntelen kesergésre, menekülésre és gazemberségre. Régiek áldozásával rokonszenvezésre és modern bálványokhoz szegődésre. Hazánk fiai hányan tékozolták családjuk hírnevét és birtokát! Hej, de sokan nem becsülték, hanem elpocsékolták tehetségüket! Az ilyenek szennyezik, sértik, keserítik mások életét is, könnyen hajlanak erőszakos uralomra, népük, hazájuk és mindenki más lebecsülésére.

Józsué könyvének történelmi tapasztalatai derengenek a 16. zsoltár hátterében: a honfoglaló törzsek területének elosztása. Lévi törzse különös tisztsége miatt nem kapott birtokrészt: Isten az ő osztályrészük (4Móz 18,20). Van még biztatás az atyák történetében: az élet és halál válaszútján a mi Urunk örömét találta a hűségesekben (5Móz 30,9). Hasonlóan tekintheti életét, akiben olyan mindent átható a bizodalom és a biztonság érzése, mint ebben a zsoltárban. Mert lehetett a birtokrészek elosztását lázongva vagy hálaadással is fogadni. Nemzetünk szokásai szerint is soká gyakorolták a közös legelők, területek sorsvetéssel való ismételt elosztását. Sorsközösség, osztályrész (elosztásból részesülés) volt ez, ki hogyan fogadta, ami neki jutott. Öröme vagyon szívemnek ezen, ezt vallja a zsoltár. Bármit kapott, az a legjobb rész, mert Istentől származik, akinél biztonságban van, mint üldözött, aki erődített menedékvárosba érkezett. Az ilyen vallomásos imádságok könnyen érthetővé teszik, miért volt állandóan jelen a zsoltár Jézus napjaiban és éjjeli virrasztásaiban. Aki mindezt hálásan elfogadta és megértette, annak áthatja érzelmeit. A Biblia embere az érzelmek székhelyének nevezi a vesét. Szervezetem működése is tanít, ha érzéketlenségem nem gátolja, hogy figyeljek rá, tudatosítsam jelzéseit. Mai fordítások nem mernek vesét mondani, mint Szenci Molnár, belső részt, bensőt fordítanak helyette.

Áttűnik a földi élet más életbe, ez húzódik végig a zsoltáros meggyőződésén. Istennel való kapcsolatunknak nem lehet határa a koporsó sem, ezért soha nincs vége. Különösen illik ez a zsoltáros meggyőződés, ünneplő bizonyosság a húsvéti ünnepkörbe. Elfásult, szépségek megpillantására, mindennapok és történések becsülésére képtelen és mégis gyönyörködésre éhes ember előtt felragyogtatja az Isten színe előtt mindörökre élésnek gyönyörű voltát.

Fekete Csaba